Molnár Csabának az idei lesz a tizedik Rákóczi Kupája edzőként. A kispadon töltött évek számával már tavaly döntött rekordot, ám egy esetleges győzelemmel minden idők legeredményesebb hazai edzője lehetne – de már egy dobogós helyezéssel is élre állna az érmek számát tekintve. (Eddigi mérlege: 3 arany, 2 ezüst, 2 bronz). Azonban a feladat nem egyszerű. Mint interjúnkból is kiderül, évről-évre nehezebb dolga van, amikor ki kell jelölnie a keretet. Többek között ennek okairól is beszél és megtudhatjuk azt is, mi lehet a hazai siker titka.

Tavaly a kupa végén úgy nyilatkoztál, hogy néhány játékossal el kell beszélgetni arról, hogy szeretnék-e továbbra is képviselni az iskolát a tornán. Hogyan zajlottak ezek a beszélgetések? Sikerült-e tisztázni a dolgokat a fiúkkal?

A "sikeres" Rákóczi Kupa után beszélgettünk csapatszinten és néhány emberrel négyszemközt is. Úgy vettem észre, hogy volt foganatja a társalgásoknak, hiszen a tavaszi tornákon más mentalitású csapat vett részt. Itt azért megjegyezném, hogy egyre nehezebb helyzetben érzem magam. Sokkal kevesebb iskolánkban a rendszeresen futballozó diák, a halasi és környékbeli iskoláskorú gyerekeket elszipkázza a Szilády Gimnázium, így eléggé szűk körből lehet meríteni, ez megnehezíti egy fegyelmezett, odaadó csapat kialakítását.

A kupát követően miként értékeltétek a csapattal a nyolcadik helyezést?

Borzalmas érzések kavarogtak bennem, de a játékosok többsége is átértékelte a csapat és saját teljesítményét. Aztán volt olyan is, aki csak másban, a csapattársaiban látta a hibákat. Az ilyen játékosokkal nem kívánok együtt dolgozni. Inkább legyen valaki kevésbé képzett, de tegyen meg minden tőle telhetőt a csapat érdekében, amelyhez hozzátartozik a társaihoz való viszony is. Egyszóval, dobogjon benne a Tekós-szív.

Hogyan zajlott a felkészülés?

Szeptemberben heti egyszer a nagyokkal, másik napon a fiatalokkal volt edzés. Az utóbbiak közül sajnos senkit nem találtam, aki beférne az iskolai csapatba. Ebben nem csak képességbeli, hanem hozzáállásbeli problémák is közre játszottak. Például, XY nem tud edzésre jönni, mert akkor csak később ér haza, este 6 után (no comment). Maradt egy 12-13 fős keret, akikkel egész jól tudtam együttdolgozni. Részt vettünk a Joma Kupán (II. hely - érdekes körülmények között), a diákolimpiai futsal és amatőr kispályás tornákon, Kiskőrösön a Toyota Kupán (IV. hely) és egy Gyöngyösön rendezett meghívásos kupán (Mátra Kupa - II. hely).

A két távozó (Bogdán, Vadkerti) helyére sikerült-e megtalálni a megfelelő utánpótlást?

Az említett két játékos pótlása minden nehézség nélkül sikerült, hozzáállás terén még előrébb is léptünk. Kiss Tamás a védelemben, Gyetvai Gergő támadóként, de védőként is nagy hasznunkra lehet. Úgy vettem észre, hogy a régiek is befogadták őket és remélem, hogy meghálálják a bizalmat.

Hány csapat lesz az idei tornán? 

Az elmúlt évekhez hasonlóan 10 csapat indulása várható.

Lehet-e tudni valamit az ellenfelekről?

A halasi csapatok együtt szerepeltek a diákolimpiai fordulókban, ahol a Szilády mellett mi is jól szerepeltünk. A gyöngyösi tornán elkerültük a házigazdákat, de szerintem velük is felvesszük a versenyt. A többiekről nem tudok érdemben nyilatkozni.

Tavaly többször is szó volt mentális gondokról. Ezen a téren erősödtek-e a fiúk?

Úgy tapasztaltam, hogy igen. Fordítottunk hátrányból meccseken, máskor tudtunk gyors góllal, gólokkal kezdeni, jó volt a ráhangolódás, ami az előző években nem volt jellemző ránk. Egyre többször vettem észre, hogy a kispad is él a játékkal. Ez jó dolog!

Mivel telik a kupáig hátralévő idő?

Az utolsó két hétben még két edzőmérkőzés mellett négy edzés lesz, amelyeken a fő hangsúly a gyorsaságfejlesztésen és a rögzített helyzetek pontos végrehajtásán lesz. Tervezek egy csapatépítő bowlingozást is, majd az utolsó héten meg kell neveznem a 10 résztvevő játékost.

Hogy látod az esélyeinket, mi a célkitűzés?

Az esélyeink? November végén, a kiskőrösi tornán azt mondtam a csapatnak, hogy az ott mutatott játékkal - amelyen, ha tudunk még javítani egy-két dolgot - ott leszünk a végelszámolásnál. A téli szünetben (akkor is edzettünk) néhányan fontosabb elfoglaltságot találtak maguknak, voltak betegeink is, így ez az ellazsált két hét lehet, hogy sokba kerül majd!!! Ettől függetlenül úgy érzem, hogy ez a csapat szerethető kis társaság, amely képes lehet döntőt játszani. Ehhez persze szükségünk lesz a szurkolók támogatására is.