Végy egy jó kapust
avagy
a 33. Rákóczi Kupa történései

„Ha itt van február első hétvégéje, itt a Rákóczi Kupa” – nyitotta meg a háromnapos teremlabdarúgó tornát dr. Várnai László, Kiskunhalas város polgármestere. Az eseményt óriási várakozás előzte meg, mind a házigazdák, mind a vendégcsapatok és szurkolók részéről. A Tekós srácok fogadkoztak: visszaszerzik a vándorserleget, míg a címvédő Garbai játékosai azzal viccelődtek, vissza sem hozzák a trófeát, mert az úgyis náluk marad. És volt még kilenc másik gárda is…

A 11 résztvevő csapatot (a Szeged sajnos nem fogadta el a meghívást) az utóbbi években jól bevált módszer szerint két csoportra osztották. Az erősen megfiatalított hazaiak (és persze szurkolóik) nagyon megkönnyebbültek, amikor együttesük ellenfelei a két halasi gimnázium (Szilády, Bibó) mellett a Sárospatak és a Kanizsa lettek. Utóbbi az elmúlt évek meggyőző teljesítménye miatt kicsit nehezebbnek tűnt, ám a másik három gárda az abszolút verhető kategóriába tartozott. A címvédő Garbaisok viszont valóságos halálcsoportba kerültek. A hozzájuk sorsolt Pécs és Orosháza évek óta esélyes a végső sikerre is, de nem szabad leírni sem a Kiskunmajsa, sem pedig a Gyöngyös csapatát. Azt persze mindenki tudta, hogy a csoport pofozógépe szerepe ezúttal is a Sepsiszentgyörgyé lesz; az ellenük vívott meccsek mondhatni a gólkülönbség javítását segíthetik a „nagyoknak”.

A torna nyitómeccsén a házigazda Tekó három gyors góllal gyakorlatilag öt perc alatt eldöntötte a meccs sorsát a Szilády-val szemben, aztán visszavettek az iramból és végül 4-0-ra nyertek. Abban mindenki egyetértett, hogy ez a győzelem megadhatja a kezdő lendületet a Kupa-újoncokkal teletűzdelt hazaiaknak.

A nap további (fontosabb) meccsein elsőként a Garbai verte a pécsieket 2-0-ra, korántsem meggyőző játékkal. Győzelemmel rajtolt az Orosháza (Majsa ellen), a Gyöngyös (’Szentgyörgyöt verték) valamint a Sárospatak is (a Bibót „nullázták” le). A nap csúcsrangadója kétségkívül a Garbai és az Orosháza egymás elleni derbije volt, melynek győztese a közönség és a két kapus lett. Cs. Kovács és Pajkó egyaránt káprázatos védésekkel, óriási bravúrokkal vétették észre magukat, mindketten megóvva kapujukat a góltól. A pénteki nap utolsó két meccse egyaránt meglepetést hozott. Elsőként a Tekó szenvedett 3-0-s vereséget a Kanizsától (a külföldi csapat az első percben vezetéshez jutott, utána sikeresen befejezett két kontrát, míg a házigazdáknál minden kifelé pattant). A záró meccsen pedig a majsaiak rúgtak egy hatost a darabjaira hulló gyöngyösi gárdának. (Az első nap különlegessége, hogy nem volt olyan összecsapás, amelyen mindkét csapat tudott volna gólt szerezni, így elmondható, hogy aki betalált a másik kapujába, az meg is nyerte a találkozót).

Szombat reggel házigazda-barát eredménynek örült a publikum - mivel a Sárospatak legyőzte a Kanizsát (harmadik sikerét aratva ezzel a tornán), biztossá vált, hogy amennyiben a Tekó megnyeri hátralévő két meccsét: csoportelsőként jut tovább… Molnár Csaba tanítványai pedig nem hibáztak; 1-0-ra verték a ’Patakot és 3-0-ra a Bibót, amely viszont a Kanizsa és a Szilády legyőzésével a harmadik helyen végzett, kivívva ezzel a pótselejtező jogát. A második helyre a Sárospatak ért oda. Óriási meglepetésre az első napon remeklő Kanizsa szombaton még a harmatgyenge Szilády-t sem tudta legyőzi (1-1), így csak a csoport negyedik helyére fért oda, míg a gimiseknek az ötödik pozíció jutott.

A másik csoportban is hatalmas csatákat ígért a szombat. Várható volt, hogy a Pécs összekapja majd magát az előző napi gyengélkedés után; ennek eredményeként legyűrték a Gyöngyöst és a Majsát is, az orosháziakkal (elsősorban Pajkó kapussal) viszont nem bírtak, így 1-0 arányban alulmaradtak. Mivel a Csongrád megyeiek és a halasi Garbaisok is hibátlanul meneteltek, a két 13 pontos csapat között a gólkülönbség döntött. Ez a címvédő számára volt kedvező, hiszen tíz szerzett góljukhoz mindössze egyetlen kapott társult (az Orosházánál ugyanez az arány 8-3 volt). Ezzel bizonyossá vált, hogy a Garbai és a Tekó ismét találkozhatnak a döntőben, ha mindkét csapat hozza az elődöntőt. A csoport három „kisebb csapata” mondhatni egymást tréfálta meg (’Szentgyörgy például pontot rabolt Majsától), így a harmadik helyet a Pécs szerezte meg (a további sorrend: Majsa, Gyöngyös, ’Szentgyörgy).

A nap fénypontjaként jöhettek tehát a pótselejtezők. A pécsiek nem hagytak kétséget afelől, hogy jobbak a Sárospataknál; 5-1-re ruházták meg ellenfelüket. Az Orosháza-Bibó csata a vártnál több izgalmat hozott. A halasiak rendkívül erőszakosan küzdöttek a sokkal esélyesebb Mezgések ellen, ám végül a nagyobb rutin döntött és az Orosháza Szabó és Pisont vezetésével bemasírozott az elődöntőbe.

Vasárnap reggel az első elődöntőt a Tekó vívta a Péccsel. A hazaiak gyorsan vezetést szereztek, majd remekül szervezett játékkal, gyors és kíméletlen kontrákkal 5-1-re kiütötték a mecsekieket. A találkozó krónikájához hozzátartozik, hogy egy vitatható játékvezetői ítéletet követően a vendégek teljesen kikeltek magukból – kapusuk például piros lapot kapott. A házigazdák győzelme viszont teljesen megérdemeltnek mondható.

A másik ágon a Garbai és az Orosháza második randevúja következett. A torna talán legjobb mérkőzésén (csak a döntő bírt hasonló izgalmakkal) a halasiak szereztek vezetést, ám az orosháziak még a félidő előtt egyenlíteni tudtak. A második játékrészben a Garbai megint talált egy gólt. A mérkőzés már-már eldőlni látszott, amikor Kovács Norbert felelőtlen szabálytalansága, majd jogos kiállítása nyomán remény csillant Pajkóék számára; ők pedig kíméletlenül kihasználták az emberelőnyt. Ám a meccsnek még nem volt vége. Az utolsó percben szöglethez jutott a Garbai… A sors különös fintora, hogy a torna két legjobb hálóőrének külön meccsét egy balszerencsés kapushiba döntötte el. A sarokrúgást követő hatalmas kavarodásban ugyanis a menteni igyekvő Pajkó valamelyik testrészéről (talán ő maga sem tudja melyikről) a kapuba vánszorgott a labda. Már a középkezdésre sem volt idő… Dráma a pályán; síri csend a lelátón… A szakisokat leszámítva senki sem örült neki, hogy a Tekónak megint a Garbaival kell döntőznie.

A finálét megelőző helyosztók nem hoztak túl sok izgalmat; előbb a Bibó vett revánsot a csoportkör vereségéért a ’Patakon (1-0 a halasiaknak), majd a láthatóan csalódott Orosháza rendkívüli sportszerűségről téve tanúbizonyságot, összeszedte magát és 5-2-re tönkreverte a mecsekieket.

Jöhetett a döntő. Tekó-Garbai. Már a rutinos Kupa-látogatók sem nagyon emlékeznek arra, hogy a házigazdák mikor tudtak utoljára felülkerekedni a szakisokon. Egy biztos: az utóbbi két évben háromszor találkoztak, ebből egy döntetlen mellett, kétszer nyert a Garbai (2-0, 3-1), legutóbb éppen a tavalyi döntőben. Mindenki remélte, hogy ezúttal fordul a szerencse.

A meccset jobban is kezdték a házigazdák; Csamangó és Fekete jól mozgatták a csapatot, ám a gól nem akart jönni és ez egyre idegesebbé tette a gárdát. A kihagyott helyzeteknek meg is lett a böjtje; egy bedobást követően Ficsor Miklós szerzett gólt – a védelem és Kanyó kapus a torna során sokadszor nem értette meg egymást az ilyen szituációkban. Az első félidő hátralévő részében, valamint a második játékrészben is hajtott, küzdött a Tekó, ám az egyenlítés elmaradt. A végén Molnár Csaba még azt is meglépte, hogy kapusa helyett mezőnyjátékost küldött a pályára, ám már ez sem segített… A Garbai egy elkerülhető góllal megvédte címét…

A Kupa kiírásának értelmében, amelyik csapat ötször, vagy zsinórban háromszor elhódítja a serleget, az végleg vitrinjébe is zárhatja. A Garbai most szörnyen közel került ehhez; ha jövőre is nyer… Tekós érzelműként ebbe belegondolni is rossz… Jövőre nyerni kell!!!

Azt tavalyi cikkemben is megírtam, hogy véleményem szerint nem a legjobb csapat nyerte a Kupát és ezt ismét így gondolom. A Garbai vasárnap semmi mást nem csinált, mint a szerencsére és Cs. Kovács Krisztiánra bízta saját sorsát. Az viszont elvitathatatlan tény: a legjobb kapus az övék volt…