Mint arról már beszámoltunk, fiú „amatőr” kéziseink második helyet szereztek az idei diákolimpián. A csapat egyik vezéregyénisége Nagy Gábor. Gabi mentalitása és küzdeni tudása példaértékű. A békéscsabai döntőben is nagy szerepe volt a csapat sikeres szereplésében. De amilyen nagyszerű játékos, olyan szerény is; bármiről kérdeztem, mindig a csapat érdemeit hangsúlyozta a sajátjaival szemben. Gáborral a ’csabai döntőről és a TEKÓ csapatában szerezett élményeiről beszélgettünk…

Milyen céllal utaztatok Békéscsabára? Volt konkrét elvárás magatokkal szemben?

Két éve a fiúk csak másodikak lettek. Néhányan most is játszottak közülük. Szerettünk volna javítani azon az eredményen. Sajnos végül nem sikerült…

Hogyan emlékszel vissza a döntőre?

Az első, ami eszembe jut, hogy nagyon mérges voltam. Egyszerűen tudtam, hogy képesek vagyunk nyerni. De ott valamiért nem tudtunk úgy játszani, ahogy szerettünk volna. Nagyon akartunk, mindent megpróbáltunk és mégsem sikerült. És ez nagyon dühítő volt.

Jobb volt az ellenfél?

Jók voltak. De tudásban és tapasztalatban is jobbak voltunk. Éppen ezért voltam mérges. Például a belső hármas, Rékasi Balázs, Csanádi Marci, meg én már általános iskolában is együtt játszottunk, szóval ismertük egymás játékát. Mégis a másik csapat nyert…

Mi hiányzott a győzelemhez?

Ezen azóta is gondolkodok. Akármi elég lett volna. Valami kis dolog. Talán sok ziccert kihagytunk... Vagy eggyel többet kellett volna védeni… Nem tudom. De nagyon bánom!

Elmondható, hogy míg az elődöntőben veletek volt a szerencse, addig a döntőre elpártolt tőletek?

Végül is igen.

Akkor térjünk át az elődöntőre. Csodagólt dobtál. Erre hogyan emlékszel?

Amikor odaálltam én se nagyon hittem, hogy bemegy. Aztán a pécsi edző odakiabált nekem, hogy ugorjak fel, úgy biztos belövöm. Ezen kicsit elnevettem magam. Aztán meg a játékosokat figyeltem, hogy hol tudnám eldobni a labdát. Két játékos lába közt pont volt egy labdányi hely. Először ott akartam ellőni. Aztán ott mégsem mertem. Időközben sípolt a bíró, hogy végezzem el a szabaddobást. És akkor elhajoltam balra, gondoltam megpróbálom, és sikerült! Én se nagyon hittem el, hogy bedobtam. De nagyon jó érzés volt látni, hogy a csapat mennyire örül neki. Az volt a legjobb az egészben: látni az örömüket!

Azt elhiszem. Ez volt életed legfontosabb gólja?

A leglátványosabb, az biztos! De, hogy a legfontosabb-e azt nem tudom. Ezt a meccset se ezzel a góllal nyertük meg, hanem az összessel. Ezen a meccsen jól védtek a kapusok és szép gólokat lőttünk. Megérdemeltük, hogy bemenjen ez az időntúli!

Nagyon szerénynek tűnsz! Tényleg ilyen vagy?

Nem. Bevallom: sokszor sajnos nagyképű vagyok a pályán. Ezt „meg is kaptam” már párszor…

Edzőtől, csapattárstól?

Inkább csapattárstól. De nem komolyan. Inkább csak megjegyzik, ez vagy az a lövés kicsit nagyképű volt.

Másodikos vagy. Lesz még legalább két „amatőr” diákolimpiád. Összejön végre egy TEKÓs arany a két ezüst után?

Nagyon remélem! Ezek után most már nagyon meg kéne szerezni az aranyat!

Modok Benci távozása után, mondhatni: Te leszel a csapat szíve. Hogyan tudod átadni a többieknek a mentalitásodat?

Bencire nagyon hallgatott mindenki. Megpróbálhatom átvenni a szerepét, de biztos nem fog úgy menni, mint Neki! Nagyon jó irányító volt és nagyon értett ahhoz, hogyan kell felpörgetni az embereket! Nekem egyelőre nem megy úgy, de majd próbálkozok…

Összességében hogyan értékelnéd az idei szezont? Bibó Kupa negyedik hely, Magyar bajnoki ezüst…

Szerintem Bibó Kupán elértük, amit lehetett. Oda még nagyon fiatalok voltunk. Az országos második hely is szép, de azon mindenképp javítani kell majd! Összesítve jó év volt, de a következők még jobbak lesznek!

Ez lett volna a következő kérdésem: Mit vársz a következő idénytől?

Javítanunk kell a mostani eredményeket!

Gábor fantasztikus sportemberi magatartását jól tükrözi, hogy az interjú után külön megkért, hogy ismét írjam le az ezüstérmes csapat névsorát, mert szerinte sokkal nagyobb elismerést érdemelne ez a gárda, mint amilyet kap… Gábor, rajtam ne múljon! Sok sikert!

A Diákolimpián ezüstérmes csapat: Gerner Roland, Hodoniczki Szabolcs, Nagy Gábor, Rékasi Balázs, Nagy László, Csanádi Marcell, Horváth Ákos, Oláh Máté, Andrási Alex, Balázs Piri Bálint és Verbászi Lóránt