Úgy gondoltuk, az Amatőr Országos döntőn lenne még mit csámcsogni, hiszen azon a meccsen nem akármit vittek véghez a „fiaink”. Nagy Gábor kézilabdázóval készült interjú után (mit kedves kollégám készített), úgy döntöttem, érdemes lenne kifaggatnom még egy „amatőr” kézilabdázót, a TEKÓ csapatának másik vezéregyéniségét, akit nem csak a győzni akarás vezérel. Számára a csapatszellem is fontos. A harapófogót nyugodtan otthon hagyhattam, hiszen Andrási Alex nagy beleéléssel mesélt nekem az országos döntőről, és más eredményekről egyaránt. Nem csodálom, hiszen van mire büszkélkedni…

Legelőször is gratulálok a csapat éves teljesítményéhez! Te hogy látod? Meg vagy elégedve az ez évben „összehozott” eredményekkel?

Én személy szerint nagyon meg vagyok elégedve, mert mióta a TEKÓ-ba járok, nem igen volt ilyen sikeres évünk. Az Amatőr csapat a döntőbe jutott, az igazoltak között, mind a 3.-4. évfolyamos, mind az 1.-2.-os csapat eljutott az országos elődöntőig. Továbbá voltak még egy napos torna győzelmek, de ha nem is győzelmek, érmek biztosan. Például a Dózsa Kupán harmadik helyezést értünk el, a Bibó Kupa kicsit gyengébben sikerült, de a hazai csapatok között mi lettünk az elsők, összesítésben sajnos lecsúsztunk a dobogóról, és csak a negyedik helyezést sikerült elérnünk. Megemlíteném, hogy a Bibó Kupán Pecséri Viktor a legtechnikásabb játékos lett.

Az országos döntőbe jutott csapatnak hatalmas lehetősége lett volna a győzelemre, emellett arannyal a nyakatokban távozhattatok volna. Csalódott vagy, hogy ezt nem sikerült véghezvinni?

Nem igazán, én megpróbálom optimistán nézni a dolgokat, az ezüst is szép, és van még egy évünk (Gerner Rolandnak, és nekem), hogy javítsunk a második helyezésen, és talán országos bajnokként ballaghatunk a TEKÓ-ból. Szóval bízom a jövőben.

Bizony, az ezüst is csillog, de mit gondolsz, miért nem lett ebből arany? Az ellenfél csapata erősebb volt, vagy csak a szerencséteket felejtettétek otthon?

Húha, ezt így elég nehéz megmondani... Én mikor a pályára lépek, nem azt nézem, hogy ki milyen nagy, milyen erős, és hogy milyen technikás. Mikor a pályára kerülök, csak a pálya létezik számomra, és mindenáron nyerni akarok. Igaz, hogy technikásabbak voltunk, mint a karcagiak, de ők sokkal nagyobbak, erősebbek voltak, és ez egy ilyen sportban, mint a kézilabda nagyon sokat számít. És itt jön az a mondás, hogy a jó játékosnak szerencséje is van. Tény, hogy jók voltak, de megverhettük volna őket, csak egy másik, számunkra talán szerencsésebb napon kellett volna játszani. Tehát én azt mondom, hogy jobbak nem voltak, csak szerencsésebbek.  Ehhez még hozzátenném, hogy az országban kb. 300 amatőr kézilabdacsapat van. Ezek közül "csak" az ezüstöt megszerezni nem kis teljesítmény. Ezért van az, hogy elégedett vagyok a 2. helyezéssel is.

Nos. Rögtön a legelején kiemeltél egy játékost, Pecséri Viktort. Ez nagyon szép volt tőled! Nyilvánvaló, akkor a csapattal és a csapat tagjaival is meg vagy elégedve.

Én szeretem a csapatot, és mindenkit a csapaton belül. Persze, néha vannak nézeteltérések közöttünk egy-egy megmozdulás után, de ezek gyorsan elmúlnak, és véleményem szerint mindenki a maga módján a legtöbbet hozza ki magából, ezzel is segítve a csapatot. Szerintem egy nagyon jó csapat jött össze a TEKÓ-ban, és ez az eredményeken is meglátszik. Hogy kivel vagyok megelégedve, az változó, mert minden nap másképp játszik az ember. Ami tegnap bejött, ma már nem fog.

Na, és magadat milyennek látod?

Magammal szinte sosem vagyok megelégedve, ezzel próbálom ösztökélni magam, hogy még jobb teljesítményt nyújtsak.

Ezzel szerintem minden sportoló így van, legyen focista, kosárlabdázó, vagy lám kézilabdázó. Mindenki a legjobbat próbálja kihozni magából mindig, mindenhol. Erre törekedtetek az idén, de a kérdés már csak az, hogy mit vársz az utolsó évedtől?

Mindenképpen egy Amatőr Országos Bajnoki címet, számomra most ez az első, de minden sikernek nagyon örülnék. Bibó Kupa, Dózsa Kupa, Országos Bajnokság (ahol az igazoltak is játszhatnak). Szóval szeretnék még eredményesebb évet.

Ehhez csak annyit tudok mondani; egy jó nagy kalappal! Bízzunk benne, hogy ezután nektek fog kedvezni a szerencse. És szívből kívánom, hogy a ballagó tarisznyádba a bajnoki cím is „belekerüljön”.