Ha a sportról és a TEKÓról beszélünk mindenkinek először a foci és a kézilabda ugrik be. Amikor sportról van szó, ritkán jut eszünkbe a tánc, legyen szó bármilyen táncról, moderntáncról, vagy latintáncról, szintúgy izmokat megmozgató sportág, ami magával követeli a ritmusérzéket, és a színészi készséget.

Televízióból, a musicalekből, a videoklippekből tudhatjuk, hogy manapság a moderntánc is elég nagy szerepet játszik a showműsorok és színpadi darabokban.

Az Akrobat tánciskola legelőször 10 éve nyitotta meg kapuit a táncolni vágyóknak, azonban eleinte csak a nagyobb városokban voltak látogathatók a mai napig a vezető tánctanárunk, Gyöngyösi Szilvia órái. Majd a tánciskola egyre csak bővült, egyre csak terjeszkedett. Ma már 13 városban található meg, köztük itt is, Kiskunhalason. Városunkban először 6 éve, a Tiszti klubban fogadta a táncéheseket az Akrobat, akik még ma is külön-külön csoportba járhatnak tudás és életkor szerint. A diákok Manó, Gyerek, Tini, és Felnőtt csoportokba kerülhetnek, azon belül is Kezdő, Haladó, Szuperhaladó, és a Compact csoportokban sorolhatók tánctudás szerint.

Olykor-olykor a tánciskola versenyeket ír ki az ország iskolái számára, ahol nem csak az akrobatosok vehetnek részt. Így történt ez idén nyáron is.

Én és még 3 táncoslábú TEKÓS, Detkó Dávid, Sánta Klaudia, Ifkovics Ivett, július 1-jén reggel 7 órakor buszon ülve robogtunk Szolnok felé, ahol egy nagyszerű modern táncbajnokságon mérhettük össze tudásunkat más táncosokkal.  Az időjárás nem éppen volt jó kedvében, de ez nem törte meg a nézőközönség jókedvét, és főleg nem a miénket. Teljes erőbedobással ment a verseny harcolva az eső és egymás ellen.

Mikor megérkeztünk ámulva lestük a hatalmas nagy zsibongást az utcán, és a színpad előtt. Mindenki sminkel, mindenki öltözködik. Ezt tettük mi is. A buszon készülődve, és az esőn ácsorogva próbáltuk oldani a feszültséget csoporttársainkkal, és a halasi tánciskola többi növendékével. Nagy kő esett le a szívünkről, mikor a tánctanárunk felolvasta a programfüzetet. A mi korcsoportunk majd csak a délutáni órákban kerül a színpadra, addig hátradőlve nézhetjük a műsort, az arcfestéssel és a hajigazítást sem kell elkapkodnunk.

És a táncverseny elkezdődött…A színpadhoz szólították a legkisebb versenyzőket, és mindenki előtt bemutatták a zsűri tagjait; Pekár László (koreográfus, Casanova night musical koreográfusa), Horváth Kata (balett művész, IDO pontozóbíró), Szöllősi Előd (Magyar Sporttánc Szövetség exelnöke) és Vic! (az Akrobat vezetőkoreográfusa).

Az idő csak pergett és pergett. Délelőtt a gyerekek selejtezői voltak láthatóak, majd az amatőr tini nagycsoportok és a tini kiscsoportok adták elő produkcióikat. Már az eső sem esett, a nézők száma is szaporodott. Ezután az ebédszünet következett, majd mikor mindenki kellően megtömte üres hasát, folytatódhatott a verseny. De most sokkal nagyobb volt a tét, ugyanis a gyerek és a tini csoportok már a dobogóért versenyeztek a döntőben. Ezt követően az amatőr felnőtteké volt a főszerep. És csak aztán jött a verseny igazi küzdelme. A profik. A tini kiscsoportok kezdték a műsort, ahol Dávid csapata is kellően helytállt a Retro Club nevő táncukkal. Ahogy a neve is tükrözi igazi nosztalgikus egyvelegben lehetett részünk, Abba és Madonna dallamokkal fűszerezve. A zenét Dávidunk készítette, marha jó lett, és hozzá készültek a csinos ruhák, és a táncösszeállítás. Ki gondolná, hogy a szüleink régebben ilyen mozdulatokkal nyomták a didzsiben. Remek időutazás volt.  Ezt az attrakciót még az időjárás sem hagyta szó nélkül, kisütött a nap. Viszont Retro emberkéink nem maradhattak örökre a színpadon, az idő természetesen ismét elszontyolodott. A verseny menetét sajnos le kellett állítani egy vihar jóslat miatt, ám abból se lett semmi hál’ istennek. Így hát folytatódhatott a parti a profi tini nagycsoportokkal. Utánuk felnőtt profik következtek. Azok mi voltunk. Tízen egy csoportban, 3 Tekóssal. Hát mondhatom, 100% őrültség. Már a nevünk is erről árulkodott; C6H12O6. És egy rendes, szorgalmas diák tudja mit jelent; szőlőcukor. A sok kémia óra árthatott meg, de a névválasztással a célunk az volt, hogy minél ritkább nevet adjunk a csoportnak. Azt kell mondjam, jól sikerült. A táncunkban is aztán volt minden. Klaudia és Ivett érdekes, de mégis látványos sminkkel tettek az összképért, Én pedig (egy társammal) egy óriási rikító rózsaszín pompomparókában riszáltam a színpadon, énekelve egy ugráló kötél végébe. Színes ruhák, színes paróka, színes maszatok az arcokon és ezt még csak fokozta a színes előadásmód. Azt hiszem, lehetek annyira „szerény”, hogy elmondjam, hogy ennek a táncnak is iszonyat nagy sikere volt, tapsviharral, „vissza, vissza, vissza” kiabálásokkal. Mi táncosok pedig örök élménnyel távozhattunk a színpadról. Ebben a kategóriában mi voltunk a 6., egyben az utolsó fellépők, de a verseny még nem ért véget, hiszen még hátra voltak a kiscsoportos profi felnőttek, ahol láthattuk tánctanárainkat is táncolni.  Tátott szájjal néztük őket, hozzájuk méltóan megkoronázták a versenyt, valóban éles harc folyt a csapatok között. Majd miután ők is letáncoltak saját kis gondosan összerakott koreográfiáikat vége lett. De csak a versengésnek. Igazán még csak most kezdődött a buli. Miközben a zsűri pontszámokat számolgatott a sátorban addig az egész tömeg a színpad előtt egy spontán bulit hozott össze. Egyszóval fergeteges volt, ahogy a többszáz ember (vagytán ezer?) egyszerre tombolt a jobbnál jobb zenékre. Elmondhatjuk magunkról, hogy az Akrobat aztán tudja mi fán terem az igazi tombolás. A zsűri munkája kicsit tovább húzódott, mint ahogy kellett volna, de szinte észre sem vettük, hiszen miután a serlegeket megláttuk, még nagyobb pörgés fogta el a csapatokat.

És eljött. Az eredmények kihirdetése kategóriák szerint. Taps, ölelések, sírások, sikítások, egymásra ugrálások, majdnem egy beszakadt színpad, és sok-sok boldog ember. Ez volt hát az eredményhirdetés. A Retro Club a 3. helyezést érte el, ennek mi is ugyanúgy örültünk, mint ők. Akkor még sejteni se sejthettük, hogy a mi csapatunk is ilyen boldog lesz perceken belül. De aztán az a pillanat is elérkezett. A C6H12O6 kiskunhalasi csoport a 3. helyezést érte el az I. Szolnoki Tiszavirág Moderntánc Kupán.

Úgy hiszem, hogy elégedettek lehetünk, hiszen két kupával is távozhattunk Szolnok városából. Hazafele úton már senki sem foglalkozott azzal, hogy, „hogy áll a hajam?”, „milyen a sminkem?”, „na és a ruhám cuki?”. Fáradtan felhuppantunk a buszunkra, valaki azonnal elaludt, nem is csoda, egy ilyen nap után. Így hát fáradtan értünk vissza Halasra, de arra senki sem volt lusta, hogy elújságolja a nagy hírt.