Megrendeztük. Sikeresen!

Ezek jutnak először eszembe, ha a Klub második nagy sporteseményére gondolok. Focitornát rendezni könnyebb. Kocsmasportból versenyt szervezni viszont nagyobb kihívás! Én úgy érzem, az általam irányított társaság remekül helyt állt, és büszke lehet magára, a sok kritika ellenére is!

Mert kritika volt bőven. De ezzel nincs is baj. Az olyanokat, amelyekre építeni lehet, mindig szívesen fogadjuk, tartalmán elgondolkozunk, és belátjuk, ha hibáztunk. Ez eddig is így volt; most is. Ám azt, ha valaki már a verseny előtt elkezdi sorolni a kifogásait, nem nézzük jó szemmel. Szerencsére kevés ilyen akadt, de akire vonatkozik, remélem, magára ismer.

Tényleg büszke vagyok! Egy nem is olyan régen verbuválódott (szebben fogalmazva: egy közös cél érdekében egymásra találó) társaság olyan dolgokat tesz, ami sokaknak eszükbe sem jut. Megpróbál összefogni egy több száz fős közösséget; nekik különböző rendezvényeket szervez, stb.. Mindezt igazi külső segítség, szakavatott profik nélkül. Pusztán azért, mert szeretik azt, amit csinálnak, és szeretnek egy iskolát!

Szeretik Az Iskolát!

Elfogult vagyok, tudom. De így, lassan egy év távlatából, megannyi kemény feladat megoldása és akadály leküzdése után (melyeket Társaimmal Együtt értünk el) talán lehetek is az! Szóval úgy érzem, kimondható: Sikeres tornát szerveztünk! Kisebb-nagyobb hibákkal, hiányosságokkal tarkítottat, de sikereset! A megjelentek javától pozitívak voltak az első visszajelzések.

Én magam két dologban érzem azt, hogy javítanunk, korrigálnunk kell. Az egyik a lebonyolítás. Ezt sok kritika érte, de mindenki higgye el, próbáltuk a lehető legigazságosabb játékrendszert kialakítani (valljuk be: páratlan számú csapatra ez cseppet sem könnyű feladat). A másik, a szabályok pontos tisztázása. A mostani megkötéseket néhány tapasztalt csocsóssal való konzultáció után hoztuk meg. Jövőre (vagyis a márciusi ismétlésre) ki fogjuk kérni a nevező csapatok véleményét is, így reméljük, kiküszöbölhetjük a súrlódásokat.

Na, de ennyit a hibákról. Jöjjenek az érdemek…

Itt minden, és mindenki előtt szeretném kiemelni Hurtony Ágnest! Az a munka, amit ő az elmúlt másfél hónapban végzett, szinte már emberfeletti. Tudom, hiszen a szemem láttára szervezte a tornát, időt és energiát nem kímélve. Lelkesedése töretlen volt; azt gondolom, minden elismerést megérdemel. Büszke vagyok, hogy ilyen emberek dolgoznak a Klubbért, és azért a célért, amit februárban kitűztünk magunk elé! Kollegina, ügyes voltál!

Elismerés, és gratuláció illeti Ifkovics Ivettet és Szakács Zsaklint is, akik – amellett, hogy segédkeztek a szervezésben – egyetlen lánycsapatként néztek szembe a tizenhat fiúalakulattal. Sőt, remekül helytálltak!

Elismerés illet minden csapatot és minden játékost is, hiszen végig sportszerű küzdelem zajlott, ahol a felek nem feledkeztek meg a játékosságról, a kocsmasportok hangulatáról sem, amellett, hogy természetesen mindenki nyerni akart! A győzteseknek ezúton is gratulálok! De azt hiszem, ennek a Kupának csak győztesei vannak. Nem ecsetelném, hogy miért gondolom ezt; mindenkinek magának kell éreznie.

A Klub nevében szeretnék köszönetet mondani Puskás Péternek is, aki a helyszínt, és a verseny gondtalan lebonyolítását biztosította nekünk, valamint ajándékkal is kedveskedett a csapatoknak. És köszönet azoknak is, akik a maguk módján hozzájárultak ahhoz, hogy sikeres legyen a torna!

Záró gondolataimban szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy márciusban mindenki megmutathatja, mennyit fejlődött a csocsó-tudása, hiszen jön a II. Terminator Csocsó Kupa!

 Már csak egy kérdés van. A mostanira azt mondtam sikeres! Mivel biztos vagyok benne, hogy a következő még magasabb színvonalú lesz, ezért addig el kell gondolkoznom, milyen jelzővel is illessem majd… Ki tudja, még tökéletes is lehet…