Legutóbb a budapesti Rákóczi legendás csapatának volt sansza arra, hogy végleg elhódítsa a Rákóczi Kupa aktuális vándorserlegét. Ám a lehetőség kihasználatlan maradt. Többek között erről, és a régi emlékekről beszélgettünk Szentpéteri Viktorral, a Kupa történetének legjobb kapusával, aki nem mellékesen az első NB1-es játékos, aki megfordult iskolánk labdarúgótornáján…

2001 óta először fordul elő, hogy egy csapat (a hazait leszámítva) örökre elnyerheti a vándorserleget. 1999-ben és 2000-ben Ti nyertetek. Hogyan emlékszel azokra a sikerekre?

Mindig szívesen emlékezek rá, és mindig szívesen is vettem részt a Rákóczi Kupán. Már hónapokkal előtte elkezdtünk edzeni rá. Én kivételes esetben voltam, hiszen én igazolt játékosként formában voltam. De a többiek úgymond csak hobbiból fociztak.

Még a nagyszerű Bíró Péter is?

Nem, ő akkor az MTK játékosa volt. Mi ketten alkottuk a magot. Tehát nem a legjobb előjelekkel vártuk a tornát, de igazán jó kis csapat jött össze. Lelkesek és sikerre éhesek voltak, mint mi Petivel.

Én akkor 12 éves kissrác voltam, és nem nagyon értettem, hogy miért szurkol minden pesti az Orosházának az elődöntőben. Ennyire el akartátok kerülni a TEKÓ-t?

A hazai csapattal senki sem akart összekerülni.

Volt egy emlékezetes hetes-párbaj. Azon dőlt el a 2000-es Kupa sorsa. Azt milyen volt átélni?

A hetesek lutrik. A szerencsén múlik, no meg azért a kapuson is. Hatalmas izgalmak, és feszültség volt már a rendes játékidőben is, de a heteseknél ez megtriplázódott. Fantasztikus volt kivédeni az utolsó hetest, és ezzel megnyerni a tornát!

Ezzel ráadásul zsinórban másodszor nyertetek. 2001-ben mégsem jött a triplázás.

1999-ben úgymond vártuk a győzelmet, mert tele voltunk rutinos játékosokkal. 2000-ben sokan már nem voltak, mert elmentek az iskolából. Fiatalokkal pótoltuk őket. Ez egy nem várt nagy siker volt. 2001-től már nem vettünk részt a további küzdelmekben.

Ennek mi volt az oka?

Erre emlékszem, hiszen még a Rákócziba jártam, és a csapatkapitány is én voltam. Beszéltem az igazgatóval, hogy miért nem indulunk a tornán. Kitérő válaszokat és nevetséges indokokat mondott rá, de gyanítom más állt a háttérben.

Szerinted mi?

Remélem, nem sértek meg senkit, de mivel a mi edzőnk Fekete Ferenc volt, aki abban az évben indult is az igazgatóválasztáson. Ezt nem nézte jó szemmel az akkori igazgató, és sajnos edzőnknek távoznia is kellett az iskolából.

Érdekes dolog. A konkrét ok máig sem derült ki?

Természetesen az igazságot nem tudjuk, nem tudhatjuk. Viszont - ezt említettem is az igazgatónak - ezzel, hogy nem indulunk, egy hagyomány fog feledésbe merülni, és a következő ifjúság nem tudhatja meg milyen is volt ez a nagyszerű Rákóczi Kupa, amin személy szerint én 5-ször vehettem részt.

És háromszor lettél legjobb kapus...

Ez is külön öröm volt a számomra, de az, hogy kétszer meg is nyertük, az még inkább! És szerettük volna harmadszorra is megnyerni, hogy végleg hozzánk kerüljön a kupa. Ám ezt sajnos meghiúsították.

Mit gondolsz, ha jöttök 2001-ben, elviszitek a trófeát?

Nehéz ezt megmondani, de mindent elkövettünk volna, hogy ezt a sikert véghezvigyük, amit csak kevés csapat mondhat el magáról, de lehet nincs is ilyen.

Nincs bizony. Azért fura dolog ez a meghiúsítás. Hiszen a Ti csapatotok azok közé tartozott, akikről még a hazaiak is elismeréssel beszéltek, sőt, a mai napig sokszor szóba kerül a Ti parádés teljesítményetek.

Ez megtisztelő! Sajnos elvették tőlünk azt a sanszot, hogy megpróbáljuk zsinórban harmadszor is elvinni a kupát. A mai napig sajnálom!

Kicsit elkanyarodva a Rákóczi Kupától. Mesélnél arról, hogy alakult később a pályád? Te vagy ugyanis a Kupa történetének első NB1-es játékosa.

Amikor a Rákóczi kupán védtem, az Újpest és a válogatott utánpótlás korú játékosa voltam. Utána kerültem a REAC NB1/B-s csapatához. Hét évet védtem itt - egy évet a BKV Előre csapatában, kölcsönben - majd jött a nagy siker éve, és 2005 nyarán felkerültünk a legmagasabb osztályba, ahol már a második évünket tapossuk, de már novembertől nélkülem.

Szabad tudni, mi történt?

Nyártól én lettem az első számú kapus, hiszen az előző évben nagy részem volt abban, hogy bennmaradtunk az első osztályban. Aztán az eredmények nem jöttek, és varázsütésre a junioroknál találtam magam; egyik napról a másikra kikerültem a keretből. De gyanítom, nem a teljesítményem volt a probléma; sosem voltam szimpatikus a vezetőség szemében. De maradjunk is ennyiben, mert a többi nem publikus, és megbántani sem akarok senkit. Elég, ha engem megbántottak…

Rendben.

Gondolati szinten felmerült, hogy jövőre, a 35. Kupa alkalmából rendezünk egy gálameccset. Vállalnád a játékot egy ilyen eseményen?

Ez is megtisztelő! Nagy boldogság ez nekem, elhiheted! Sosem néztem le egy ilyen tornát - még most sem – és, ha az időm és edzőm engedi, szívesen részt veszek egy ilyen gálán. Ha csak rajtam múlna 100% lenne, de majd úgy alakítom a programom!

Nekünk is nagy öröm lenne, ha újra látnánk védeni a Rákóczi Kupa keretein belül! Végezetül egy utolsó kérdés: üzensz valamit a kiskunhalasi sportbarátoknak?

Sajnálom, hogy többet már nem vesz részt a Kupán a budapesti Rákóczi iskola, hiszen remeghetnének a pestiektől! További kitartást kívánok a szervezőknek! A szurkolóknak pedig izgalmas meccseket kívánok! És még sokáig legyen Rákóczi Kupa!