TEKÓ-Garbai. Álomdöntő vagy a puszta realitás? Az idei Kupa talán legnagyobb kérdése, hogy összejön-e harmadszor is a városi finálé, és, ha igen, ki nyeri? Cs. Kovács Krisztinán, a Garbai csapatának kapusa kérdésünkre elárulta, örülne, ha ismét összejönne az „örökrangadó” a döntőben. Emellett a korhatár rájuk gyakorolt hatásáról, és a csapat minimális céljairól is beszélt a nagyszerű hálóőr…

Azt hiszem, megkerülhetetlen a kérdés. Mit szóltatok a korhatár bevezetéséhez?

Nagyon rosszul érintett minket. Elvesztettünk két fontos játékost. Egyikük a védelem oszlopa, Kazincy Tamás, a másik pedig Molnár Csaba. Ezáltal a szerkezetünk is átalakult, és a kezdőcsapatban is változtatásokra kényszerültünk. Ráadásul a kispadunk is megrövidült.

Azért sikerült őket pótolni?

Pótlásként Brindza Tamást „hoztuk”. De mondom, nagyon rövid a kispadunk. Ezáltal, mint most az edzőmeccsen láthattad, eléggé elfáradt a csapat. A Rákóczi Kupa megnyeréséhez pedig legalább hat meccs szükséges, ezért nagyon rossz ómen, hogy ilyen rövid a pad.

Ha már az edzőmeccsnél tartunk. Látszott, hogy – még tét nélkül is – tomboltak az indulatok a pályán. Mi várható, ha majd a Kupán összeakad a két csapat?

Nagy a presztízs. De ellenfelek vagyunk, nem ellenségek! Mi a TEKÓ-t szeretnénk legyőzni, ők pedig minket, de ezzel sok más csapat van még így.

Nagy harcot vársz a Kupáért?

Kétszer ugyebár nyerni tudtunk. Biztos vagyok benne, hogy például az Orosháza szeretne revánsot venni, vagy bármely másik csapat. Úgy gondolom, nem vagyunk talán olyan erősek, mint tavaly. Ez köszönhető annak is, hogy a Tamás (Kazincy – a szerk.) kiesett, és nem tudjuk játszani azt a romboló, védekező focit, hogy rúgunk egy gólt, aztán bekkelünk.

Mindezeket figyelembe véve: mekkora esélyt látsz a címvédésre?

Nyerni megyünk oda! Hogy mi fog kisülni ebből, azt nem tudom; nem lehet előre forgatókönyvet írni. A TEKÓ nagyon jó, velük mindig számolni kell!

Mi a minimális cél?

Nagyon szeretnénk a dobogóra odaérni. De tényleg mindent megteszünk, hogy megnyerjük a Rákóczi Kupát harmadszor is! Hiszen ez még senkinek sem sikerült a hazaiakon kívül. Ez a cél tehát, hogy „kívülálló” csapatként ez nekünk sikerüljön. Úgy gondolom, van rá esély, de ahhoz a TEKÓ-n túl kell lépni!

A hazaiakkal a csoportban nem játszhattok. Te melyik csapatokat szeretnéd a saját „ötösötökben” tudni?

A tavalyi csoportot nem nagyon szeretném. Akkor a Pécset, az Orosházát és a Gyöngyöst is megkaptuk. Nem szeretnék a Szilády-val sem összekerülni. Velük játszottunk pár edzőmeccset, és nem tartom rossz csapatnak őket. Új edzőjük van, aki nagyon jól összerakta őket. A TEKÓ-hoz tudnám hasonlítani őket; küzdenek, hajtanak. A Bibót szeretném a csoportba, főleg, hogy revánsot vegyünk a Diákolimpián elszenvedett vereségért. Azon a 8-6-os meccsen sajnos nem vehettem részt, de kívülről is nagyon fájó volt, hiszen ezzel elütöttek minket a továbbjutástól. Őket tehát szeretném a csoportunkban tudni. A Sepsiszentgyörgy általában minden évben gyenge csapattal jön; nekik is örülnénk.

Edzőtök, Rostás Csaba egy baleset miatt sajnos nem nagyon van most veletek. Én úgy láttam, a csapat – talán emiatt is – nagy bizalmat fektet beléd.

Ez a csapat évek óta együtt játszik. Ismerjük egymás gondolatait, mindenki bízik a másikban. Én segítem őket, ők segítenek engem. Olvastam az interneten, hogy sokak szerint fegyelmezetlenek vagyunk, nincs összhang. De az összhang megvan; néha persze a fegyelmezetlenség, a hülyeség megy egy kicsit, de olyankor rendet teremtek. Kicsit felemelem a hangom, és olyankor minden rendben van!

Nekem úgy tűnt, Te valóságos lélektani pluszt jelentesz nekik.

Űzöm-hajtom őket. Hátulról próbálom irányítani a játékot. De ha majd nem úgy megy minden a meccseken, akkor a félidőkben egyenként elbeszélgetek velük, és próbálom tüzelni őket!

Most ugyanezt teheted a szurkolókkal is. Mit üzensz nekik?

A TEKÓ-soknak üzenem, hogy szurkoljanak nekünk is! Mi nagyon szurkolunk a TEKÓ-nak, hogy a döntőt mi játszhassuk egymással! Szóval azt kérem a hazai szurkolóktól, hogy ne bántsanak, ne szidjanak minket. Mi ezt egy szép játékkal fogjuk meghálálni!