Mielőtt újabb elemzésekbe mennénk bele, szögezzük le: a TEKÓ úgyis lehet bajnok, hogy nem játszik majd a Garbaival, míg az „iparisok” bukásához ugyancsak nem szükséges, hogy a hazaiakkal meccseljenek. Mégis, az idei év a két iskola párbajára van kihegyezve, és előzetesen szinte kizártnak tartja mindenki, hogy a két csapat ne találkozzon. Ha pedig összejön a nagy derbi, nem árt tudni néhány dolgot.

A Garbai, mint tudjuk, megnyerte az elmúlt két kiírást, ám a TEKÓ pechszériája már korábban elkezdődött ellenük. Rákóczi Kupán legutóbb 2003-ban sikerült legyőzni a nagy riválist. Akkor egy emlékezetes meccsen – mely inkább szólt a játékvezető ténykedéséről, mint a fociról – a hazaiak 6-0 arányban, valósággal kivégezték ellenfelüket. Ebben az évben a TEKÓ bajnok lett, míg a Garbai a nyolcadik helyen zárt. Azóta viszont nem nyertünk ellenük.

2004-ben ez a két csapat játszotta a torna nyitómeccsét. Az „iparisok” nagyon felpörögtek a találkozóra, és simának mondható 2-0-s győzelmet arattak. Igaz, ez később nem kamatozott nekik, hiszen a csoportból sem sikerült továbbjutniuk, míg a mieink – bár rendkívül rapszodikus teljesítményt nyújtottak - végül megnyerték a Kupát!

2005-ben ismét egy csoportba került a TEKÓ és a Garbai. A két csapat egymás elleni meccse 1-1-es döntetlent hozott. A mieink ezen az egy találkozón vesztettek csak pontot, míg a Garbait a kiesés szele is meglegyintette. Olyannyira, hogy csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetően vívták ki a pótselejtező jogát, negyedik helyre szorítva a Szegedet. Talán az utolsó csoportmeccs lehetett a fordulópont számukra, mert utána már nem hibáztak, és egészen a döntőig meneteltek. Ott aztán ismét a TEKÓ várt rájuk. Sajnos a mieink egyszerűen nem tudtak mit kezdeni az addigra fejben hihetetlenül megerősödő ellenféllel, és egy emlékezetes meccsen, 3-1 arányban alulmaradtak. Ez volt tehát a Garbai első Kupagyőzelme.

A tavalyi évben a kiírásnak megfelelően (a rendező és a címvédő nem kerülhetett azonos csoportba) nyilvánvaló volt, hogy csak az egyenes kieséses rendszerben, vagy adott esetben egy helyosztón találkozhat a két csapat. Mindkét gárda első helyen jutott tovább saját csoportjából. Itt azért érdemes megemlíteni, hogy a Garbai igazi halálcsoportot (Orosháza, Pécs, Gyöngyös voltak a fő riválisok) nyert meg veretlenül, míg a TEKÓ-nak sajnos a könnyebbnek tűnő mezőnyben is becsúszott egy vereség. Bár akkor még mindenki úgy volt vele, inkább ott kapjunk ki, mint a döntőben. Az elődöntőt a mieink nagyon simán hozták (5-1-gyel „küldték haza” a Pécset), míg a Garbai hatalmas csatát vívott a torna talán legjobb csapatával, az Orosházával (máig sokan mondják: tavaly nekik járt volna az arany), és 3-2-es győzelmével bejutott a fináléba. Ismét egy TEKÓ-Garbai meccs tehát, ráadásul ismét a döntőben. Ha lehet, még az egy évvel korábbinál is forróbb volt a hangulat, mind a pályán, mint a lelátón. A szurkolótáborok csatáját (lehetek ennyire elfogult) a TEKÓ-sok nyerték, ám a fontosabbik fronton, a pályán sajnos a Garbai diadalmaskodott (1-0 lett a vége nekik).

Az elmúlt három évben tehát négyszer csapott össze egymással a két csapat, és a mérleg finoman szólva is a Garbai felé billen; a 3 „iparis” siker mellé jön az 1 döntetlen.

Reméljük, ha idén ismét szembe kerül egymással a város két legjobb együttese, a TEKÓ-s fiúk véget vetnek a Garbai sikerszériájának!

De, mint mondtam: sem a TEKÓ-s aranyhoz, sem a Garbai bukásához nem kell, hogy találkozzon a két gárda. Persze a hazai siker talán akkor lenne a legszebb, ha a pont a nagy rivális ellen nyernénk vissza a vándorserleget!