Mivel idén mindenki két csapat (a TEKÓ és a Garbai) nagy vetélkedéséről beszél, fontosnak tartjuk, hogy (a múlt eredményeit is segítségül hívva) mi is kivegyük részünket az esélylatolgatásból.

Mint tudjuk, az „iparisok” egy esetleges sikerrel, végleg elhódítanák a Kupa kiírásának negyedik vándorserlegét. Az előző három a TEKÓ vitrinjében pihen, ám ahhoz, hogy a „legkisebb testvér” is csatlakozzon hozzájuk, még legalább 3 évet kell várni, de mindenekelőtt az kell, hogy a Garbai idén ne nyerje meg a Kupát.

Ezúttal abból a szempontból vizsgáltuk az esélyeket, hogy utánajártunk, mennyi idő kellett a csapatoknak a három tornagyőzelem megszerzéséhez. Lássuk be: a történelem a mi optimizmusunkat növeli. A Rákóczi Kupa történetében ugyanis összesen öt csapat mondhatja el magáról, hogy legalább háromszor állhatott a dobogó legtetején. A Szilády, a Sárospatak, a Szeged és a budapesti II. Rákóczi meg is ragadtak ennyi sikernél, míg a hazai csapat már a tizenötödik aranyára hajt. Nézzük, ki hogyan ért el idáig.

A TEKÓ volt az első csapat, amelyik elérte a bűvös hármas számot. Tette ezt úgy, hogy 1976 és ’78 között egyszer sem talált legyőzőre, így „klasszikus mesterhármasról” beszélhetünk. Ehhez társul a további tizenegy siker az évek során.

A következő csapat, amely határozottan elindult felfelé a győzelmi ranglistán, a Szilády volt. A ’79-es és ’80-as sikert végül 1985-ben sikerült megismételni. A régi Kupa-látogatók sokat mondják: ez volt a „gimisek” aranykora. Van benne valami, hiszen ezután ritkán számított esélyesnek a Szilády – az azóta eltelt huszonegy évben összesen három döntőre futotta erejükből, de mindannyiszor alulmaradtak. Ráadásul manapság sem lehet azt mondani, hogy feljövőben lenne a gárda; az utóbbi években gyakran versenyeznek a „pofozógép” szerepért a Sepsiszentgyörgy csapatával.

1981-ben és ’82-ben a Sárospatak nyerte meg a Kupát, és kevés hiányzott, hogy egy évvel később már háromszoros győztesnek mondhassák magukat – végül a döntőben elvéreztek a Nagykanizsával szemben. A kilencvenes évek elején aztán volt még egy fellángolása a Bodrog-partiaknak, és 1994-ben – sok éves hallgatás előtt és után – felzárkóztak a Szilády mellé a győzelmek számát tekintve. (Egyébként azóta is fej-fej mellett állnak az éremtáblázaton 11-11 dobogós helyezéssel, de a ’Patak mérlegét kissé csúfítja, hogy érmeinek több, mint fele – összesen hat - bronzszínű)

A negyedik csapat, amely eljutott három sikerig, a kilencvenes évek másik nagysága, a Szeged volt. A Tisza-parti srácok 1990 és 2000 között hatszor állhattak dobogón; ’91-ben, ’93-ban és ’96-ban sikerült nyerniük. Ők a mai napig, amolyan sötét lónak számítanak, hiszen hol „világverő” csapattal jönnek, hol pedig az utolsó helyek valamelyikén szerénykednek. Tavaly nem jelezték, hogy nem jönnek; idén már meg sem lettek hívva. Úgy néz ki, ők már nem is szaporíthatják győzelmeik számát…

Az ötödik triplázó a budapesti II. Rákóczi csapata, mely első sikerét még 1975-ben aratta, ám utána hosszas csönd következett. Az évezred végén azonban olyan csapat jött össze a Pestieknél, amelyről elmondható, hogy mind a harminchárom Kupán eséllyel indult volna. 1998-ban még csak ezüstérmet szereztek (naná, hogy a TEKÓ lett a bajnok!), ám az azt követő két évben esélyt sem adtak senkinek – az egyetlen csapat, amely igazából versenyben tudott maradni velük, a hazai gárda volt. A ’99-es és 2000-es sikereikkel tehát létrejött az az „ötös-fogat”, amely legalább három Rákóczi Kupa-elsőséggel büszkélkedhet.

A Garbai lehet a hatodik ilyen csapat, ám ellenük szól, hogy (a TEKÓ-t leszámítva) egyik előd sem zsinórban érte el a triplát – a Pestiek első és utolsó sikere közt például huszonöt év telt el.

Bocsássák meg elfogultságom, de remélem, 2007. február 4. után is marad az ötös létszám! Ezért legtöbbet a TEKÓ-s fiúk tehetnek!!!