Néha úgy érzem, kicsit monotonná válik a honlap. Csupa izgalmakat élünk át azzal, hogy vajon ki lesz az idei TEKÓ Kupa nyertese, csak lehet, hogy másról kicsit megfeledkezünk. Focistáink nagyon jól bírják a strapát interjúzás terén, de íme egy kakukktojás:

Hónapok óta harcolok ezért az interjúért. Nagy küzdelem volt rábírni kedves interjú alanyomat, hogy beadja a derekát egy aprócska kis beszélgetésnek. Na azért így se árul el magáról sok mindent, de egy a fontos; hogy itt van, meg van, és mindenki elolvashatja, hogy Papp András 12. a osztályos tanuló mit csinált kint Amerikában, illetve hogyan érezte magát.

Év elején köszönthettünk téged újra itt, TEKÓ-s körökben. Mesélnél arról, hogy mivel töltötted az amerikai hónapjaidat?

Én Amerikába cserediákként mentem ki, rendesen iskolába jártam, akárcsak az amerikai diákok. Vége felé, mikor már nagyon untam magam, és nem is sportoltam előtte semmit, eljártam amerikai focizni, ahol az utószezonban játszhattam, vagyis inkább úgy mondanám, hogy felkészítő szezonban, ami a következő évre készíti fel a nebulókat. Ott nagyon kemény edzések voltak, keményebbek voltak, mint itthon. Sokat gyúrtunk és futottunk.

És ezek után tudsz arról véleményt mondani, hogy melyik sportág szimpatikusabb neked? A kézilabda, vagy az amerikai foci?

Mivel én már több, mint tíz éve kézilabdázok, így, ahhoz sokkal több élményem kapcsolódik, tehát így a kézi jobban tetszik. Viszont az amerikai fociban jobban ki tudtam élni magam. Ott több volt a test-test elleni küzdelem, amit nagyon élveztem. Úgy lehetett leteríteni az embert, ahogy csak akartam.

Ha lenne rá lehetőség, folytatnád ezt az amerikai foci „karriert”?

Én szeretnék edző lenni. Sokat is szoktam tervezgetni, hogy milyen edzéseket tartanék a gyerekeknek, de úgy gondolom, hogy ehhez kellene felszerelés, meg edzői papírok. Na meg Magyarországon az amerikai foci nem annyira divat, ezért úgy gondolom, hogy nem folytatom.

Akkor most teljes szívvel, lélekkel visszatértél a TEKÓ-s kézisekhez. Milyennek látod ezt a csapatot? Mennyiben másabb, mint mikor elmentél?

Én úgy érzem, hogy egyénileg mindenki tehetséges, szerintem, ha összeáll a csapat rendesen, és mindenki bejár edzésekre, és Gurály tanár úr is jó edzéseket fog tartani, akkor nagy esély van rá, hogy jó csapat legyünk.

Vannak talán komolyabb célok is a csapaton belül, amit kitűztetek magatok elé? Vagy egyéni cél akad?

A csapattal így nem beszéltünk célokról, de én egyénileg úgy érzem, vagyis azt beszéltem Szabadi Attila nevű csapattarásammal, hogy talán a Bibó Kupán is szép helyezést tudnánk elérni, ami azt jelenti, hogy az első háromban benne lehetnénk. Úgy számoltunk, hogy sokan kiöregedtek, és így lenne esély jó eredményt elérni. Dobogós helyet.

És magadtól mit remélsz? Mit vársz el? Ha szabat ilyet kérdezni…

Azt hiszem, én egy nagy termetű játékos vagyok, és én így az átlövéseimmel szeretnék gólokat szerezni a csapatnak. Gurály tanár úr is írt nekem edzéstervet, futóedzéseket, amit szünetben is csináltam, és a későbbiekben is fogok csinálni. Én ezzel szeretnék hozzátenni valamit a csapat játékához.

Ehhez sok sikert kívánok! Szerintem ez nem lesz nehéz!