A 34. Rákóczi-Kupa első interjúalanya egy sárospataki játékos. Sárospatak csapata szerencsére ideért, nem akadályozta meg őket se a hó, se semmi, itt voltak, játszottak. Az egyik játékosukat, Kerékgyártó Krisztiánt támadtam le azonnal az első meccsük után (amit a Garbaival játszottak), hogy megtudjak róla, valamint a sárospataki csapatról valamit.

Először is, mesélnél kicsit a csapatotokról?

Az a helyzet, hogy volt egy egészen jó csapatunk, csak volt ez a nagy vírusjárvány felénk, Sárospatakon, valamint voltak sérülések, így elég sokan mondták vissza ezt az egész tornát, akik- én úgy gondolom – hogy jó képességű labdarúgók voltak. Sajnos ők nem tudtak velünk eljönni, de így is összeszedtünk szerintem tíz olyan embert, aki képes lenne ezt a tornát megnyerni.

Az első meccsetek hogyan alakult? Mondjuk el azoknak, akik nem tudnák.

Az első mérkőzés nem úgy alakult, ahogy elképzeltük. Sajnos. Sokat hibáztunk, lehet kicsit meglepett minket ez a nagy hangulat, mert mégis az első meccsünket egy hazai csapattal játszottuk. Volt sok elsős, tehát fiatal labdarúgó köztünk, úgy láttam, hogy eléggé meg voltak illetődve, meg is értem őket. (Garbai – ’Patak 4-2 – a Szerk.)

Akkor ezzel azt akarod mondani, hogy a tavalyi csapatotok jobb volt?

Nem. Valójában nem gondolom azt. Igaz, hogy kiesett két-három meghatározó játékos, de én úgy gondolom, hogy egy évvel idősebb vagyok én is, meg akik tavaly voltak azok is, és emellé olyan elsősöket tudtunk beszűrni ebbe a csapatba, akik szerintem jó képességűek lesznek, vagy már azok is.

Ha jól emlékszem, tavaly 6. helyezést értétek el. Idén szeretnétek ezen javítani? Vagy más cél lebeg előttetek?

Most vagyok itt negyedszer, és eddig három alkalommal mindig a legjobb hatba bekerültünk, de mindig csak a 6. helyet tudtuk megszerezni.

Amit én kitűztem magam elé, mint csapatkapitány, hogy a legjobb négy csapat között legyünk. Ott már aztán bármi kialakulhat. Akár meg is nyerhetjük.

A korhatár gátol titeket valamiben?

Nem. Az a baj, hogy elég fiatal csapatunk van, tehát a legidősebb ’88-as, a többiek mind ’89, ’90-esek. És úgy hallattam, hogy ’86 a legfelső korhatár, ahol ha jól számolom 20-21 éves ember is játszhat. Mi meg 15-16-17 éves játékosok vagyunk. Képzeld el, hogy ha egy 16 éveshez odaáll egy 25 éves.

Nemsokára játszani fogjátok a következő meccset. Mit vársz ettől a meccstől?

Mindenképpen győzelmet. A Sepsiszentgyörgy ellen fogunk játszani. Úgy vettük észre, hogy ők is évről évre erősebbek, úgyhogy kemény meccset, de győzelmet várok.

Hát a legjobb négy közé jutáshoz sok sikert. Ugorjunk kicsit más témára. Mennyire vagy megelégedve a Rákóczi-kupa szervezésével?

Nagyon szép városnak tartom Kiskunhalast. Minden év 365 napján ezt a tornát várom. Szerintem nagyon színvonalas, jó csapatok vannak, a szervezéssel is meg vagyok elégedve. Eddig nagyobb problémám nem volt a lebonyolítással sem, a szállás is megfelelő. Bár azt megkérdezném a szervezőktől, hogy a megnyitó előtt miért kell ilyen sokat várni? Évről évre mindig többet kell várni.

És mizujs a szurkolókkal?

Azért azt észrevettem, hogy nagyon sokan szurkolnak nekünk is, egyre többen. Itt gondolok a Sziládysokra, ugye aki testvériskola, meg azért vannak TEKÓ-sok is. Maradjunk ennyiben.J

Nagyon is élvezem ezeket a jó hangulatú meccseket.

Üzensz valamit a többi szurkolónak is?

Csak annyit, hogy szurkoljanak nekünk!