Vélemények a veszprémi döntőről

Andrási Alex: A veszprémi döntőt nagyon élveztem, és nem csak a játék részét, hanem a csapattársakkal eltöltött időt is. De inkább a játékról beszéljünk. A pénteki megnyitón már eleve egy izgalmas, és érdekes produkcióval fogadtak bennünket, és ennek hatására már nagyon vártuk a másnapi mérkőzéseket.

A csoportbeosztással szerencsénk volt. Talán az első mérkőzésünk volt a legnehezebb, mikor is Székesfehérvárral játszottunk és háromgólos különbséggel nyertünk. A következő mérkőzés könnyebb volt Kaposvár ellen.

Másnap az elődöntőben Győrrel játszottunk. Elég nagy szurkolótábora volt a győrieknek, de sikerült a döntőbe kerülnünk.

A döntőt mindenki nagyon várta, azonban kezdtünk fáradni. De szerencsére megjelent igazgató úr, és néhány Bomba-val serkentette fittségünket, így a döntőben is fölényes győzelmet arattunk.

Számomra ez a bajnoki cím nagyon sokat jelent, mivel 10 éves kézilabda pályafutásom alatt egyszer sem voltam országos bajnok. De most, az utolsó alkalommal sikerült valóra váltani ezt az álmom, így a pályafutásom a csúcson hagyom abba. Ez persze nem sikerült volna, ha nem ilyen csapatnak lehettem volna a kapitánya. Ezért itt szeretném mindenkinek megköszönni!
Köszönöm srácok! És további sok sikert nektek!

Horváth Ákos: Hát nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Ez egy felejthetetlen élmény, nem lehet összehasonlítani semmivel sem, mert országos döntőt nem mindennap nyer az ember. Sőt, lehet egy életben egyszer. A hangulat fantasztikus volt (mint általában), a társaság nagyon jó volt, játszani meg egyszerűen szuper volt! Úgy gondolom, hogy elég jól ment a játék, sok lehetőséget kaptam, (elődöntő, döntő végig)! A csapatot úgy érzem legfőképp a jó védekezésemmel segítettem, de a támadásban sem vallottam szégyent; gólokat dobtam. Szerintem röviden ennyi; nagyon jól éreztem magam! És bízom benne, hogy hétvégén mind fociban, mind kézilabdában megnyerjük a Garbai-kupát...