A Garbai Kupa után megkértük Gurály Attila tanár urat, mondja el véleményét a tornáról. Ám ő azt mondta, beszéljen helyette a fiúcsapat távozó játékosa Andrási Alex. A vele készült interjút olvashatjátok.

Gratulálok a győzelmetekhez. Mondhatjuk, hogy papírforma?

Köszönöm szépen a csapat nevében! Igen, terveztük, hogy megnyerjük a Kupát, és sikerült is összehozni a győzelmet.

Melyik az értékesebb? Ez az arany, vagy a Bibó Kupás ezüst?

Számomra az utóbbi. Bibó Kupán még sohasem nyert a TEKÓ, és idén elég közel kerültünk ahhoz, hogy megnyerjük. De ez a második hely is nagyon sokat jelent, hiszen ha jól emlékszem ’94-ben volt utoljára második a TEKÓ. (1992-ben – a szerk.)

Neked ez volt a búcsúfellépésed a TEKÓ színeiben. Hogyan értékelnéd ezt a tornát, illetve az elmúlt négy évet?

Nagyon örülök, hogy részt vehettem ezen a Kupán. Nagyon jól sikerült, számomra pláne! Az elmúlt négy évet is nagyon élveztem. Nagyon jó volt ezekkel a srácokkal együtt játszani. Összeszoktunk, megszerettük egymást, így nem csak a kézilabdában, hanem a pályán kívül is jó társaság voltunk.

Melyek számodra a legemlékezetesebb pillanatok?

Egy nagyon emlékezete meccs van a fejemben, amikor másodikos voltam, és bekerültünk a diákolimpiai döntőbe, az „igazoltak” mezőnyében. Egy nagyon hajtós meccset vívtunk Budapest ellen, és ez nagyon sokunknak megmaradt. Szinte mindenkinek élete mérkőzése volt az a találkozó.

Megvolt tehát a búcsúfellépés. Hogyan és merre tovább?

Szegedre szeretnék menni, és ha sikerül minden, akkor oda is fogok. De ott már nem fogok kézilabdázni, szóval tényleg ez volt tíz éves kézilabda pályafutásom vége.

Milyen emlékekkel búcsúzol az iskolától?

Természetesen jókkal. A „Kopasz” hiányozni fog. Jó sokat nevettünk rajta, meg vele egyaránt. Sok TEKÓ-s tanár fog hiányozni – persze néhány nem. És hiányozni fog az osztályközösség is.