Hodoniczki Szabolcs a TEKÓ kézilabda csapatának egyik kapusa… akarom mondani az „amatőr” csapat egyetlen kapusa. Ő nyilatkozott nekem a döntő pillanatairól…

Ha jól tudom, Te voltál az egyetlen kapus? Ez nem okozott a csapatnak, valamint neked túl nagy gondot?

Én voltam az egyetlen kapus a csapatban, de tudtam, hogy ha lesérülök valamilyen szerencsétlenség folytán, vannak még olyanok a mezőnyjátékosok közül, akik be tudnak állni a helyemre, és elfogadható teljesítményt nyújtanak. Azért az fárasztó volt, hogy nekem kellett végig védenem, és nem tudtam pihenni néha meccs közben is, de hát ezt is túléltem.

És hogy ment a védés általában? 

Szerintem a kapus teljesítménye nagyban kihat a csapatra és ez visszafelé is érvényes. Voltak olyan meccsek, ahol láttam a problémáimat, és próbáltam javítani magamon, és úgy érzem ez a döntő meccsre sikerült is. Összeforrt a csapat, ahol tényleg EGY CSAPATOT láttak a nézők jó védekezéssel és szép gólokkal.

Van esetleg valami érdekes sztori, megtörtént esemény, amit szeretnél elmesélni az olvasóknak, érdeklődőknek?

A meccseken voltak érdekes játékosok. Őket inkább egy boxmeccsen vagy egy kosárlabda játékosnak képzeltem volna termetükből és adottságaikból adódóan.

Milyen érzés egy döntőn védeni? Olyan értelemben, hogy: ideges vagy, vagy inkább izgulsz?

Döntőn védeni mindig is egy extázis helyzet, ami az embernek csak nagyon ritkán adódik meg, hogy átélje. A döntő előtt csak a szokásos idegesség volt bennem, ami kell ilyenkor nekünk, hogy felpörögjünk. Ez az idegesség addig tart, amíg a csapatnak bele kell rázódnia a játékba, nekem pedig „bekell lőni” magam, hogy érezzem a labdát. Ez úgy az első félidő felére helyre is állt és onnan nem volt megállás.

Volt olyan pillanat, amikor megfordult a fejedben, vagy a csapat fejében, hogy nincs esély az 1. helyre?

Egyszer az elődöntőben Győr ellen. Kettős emberhátrányban voltunk, a csapat éppen holt ponton volt és ráadásul az ellenfél támadt. Ha bedobják a helyzetüket, akkor nagyon nehéz lett volna őket megállítani, de szerencsére a győri játékos a kapu fölé lőtte a labdát és így tudtunk egyet fújni és újra talpra állni

És mikor voltatok a legbiztosabbak, abban, hogy országos bajnokok lesztek?

Én akkor kezdtem megnyugodni, amikor a meccs végéből volt hátra 4 perc és olyan 10 góllal vezettünk, akkor már tudtam, hogy senki nem veheti el tőlünk ezt.

A tavalyi országoshoz képest, mivel volt másabb ez a mostani?

Tavaly nagyon parás döntőnk volt. Idén úgy játszottunk, ahogy ezt a csapatot még nem láttam és a tavalyi tapasztalatok után idén máshogy álltunk hozzá. A csapat majdnem ugyanaz volt, mint tavaly és most mindenki érezte egymást. Pár csapattársammal már lassan 8 éve játszok együtt, és ez segítette a játékot.

Talán a legfontosabb kérdés: milyen érzés országos bajnoknak lenni?

Hát nem tudom. De mindenféleképpen jobb, mint a tavalyi eredmény, ahol a döntőben maradtunk le egy góllal az aranyról. Megcsináltuk és ez volt a lényeg, jövőre remélem címvédők leszünk, de ez még a jövő történése.

Még egyszer szívből gratulálunk a csapatnak!