Fekete József (aki „Év sportolója” jelölt is volt) és Rávai Dezső hosszas unszolás után döntöttek úgy, hogy belevágnak az erős ember versenybe, és megmutatják, mire képesek. Mint mondták, nem bánták meg a nevezést, sőt, a következő megmérettetésen is örömmel részt vennének. De beszéljenek inkább ők…

Hogy tetszett a verseny?

Józsi: Nagyon jó volt a verseny. Ilyenen még nem vettünk részt, de tetszett, és nagyon élveztük.

Dezső: Az egész mezőny nagyon jó volt. Nem igazán volt olyan, hogy egyik ember erősebb lett volna, mint a másik. Örülök, hogy részt vehettem rajta!

Hosszas unszolásra vágtatok csak bele. Végül megérte?

Józsi: Nem bántuk meg! Nagyon örültünk, hogy belementünk. Az osztállyal szerettünk volna lenni, de ez felejthetetlen élmény!

Dezső: Többet nem nagyon tudok hozzáfűzni én sem. Remélem, lesz máskor is ilyen verseny!

Mennyire vagytok megelégedve a saját teljesítményetekkel?

Józsi: Meg vagyok elégedve. Ez igazából egy barátságos verseny volt, így nekem igazából nem az eredmény számított.

Dezső: Szerintem ez egy felmérésnek is felfogható, hogy ki mennyire erős. Én maximálisan elégedett vagyok magammal; nem gondoltam volna, hogy ilyen sok mindenben jó lehetek.

Melyik volt számotokra a legkedvesebb illetve a legkevésbé tetsző versenyszám?

Józsi: A legnehezebb talán a kitartás volt. Szerintem ott nagy volt a súly, de azért megbirkóztunk vele. A legjobb a koffercipelés vagy a kocsihúzás volt. Tetszett mindkettő.

Dezső: Nekem is a táskacipelés tetszett a legjobban. Ami nem tetszett, az szintén a kitartás. Az nagyon igénybe vette az izmokat.

Úgy tudom, maradtok még két évet a TEKÓ-ban. Jöttök jövőre is a versenyre?

Józsi: Ez természetes!

Dezső: Szerintem is. Ha eddig itt voltunk, akkor itt leszünk, amíg tehetjük.

Jövőre már cél az első hely?

Józsi: Mivel egy nagy ellenfél, a Kazi barátunk elmegy, így lehet róla szó.

Dezső: Igen, ha ő elmegy, akkor lehet, hogy lesz esélyünk megnyerni. De ez még a jövő.