A döntő legidősebb játékosa volt Nagy Béla, aki végül az előkelő második helyet szerezte meg. Vele kapcsolatban érdekesség, hogy senkit nem ejtett ki a verseny során, ám így is eljutott a dobogó második fokáig. Lássuk, mit gondol ő a tornáról…

Hogy tetszett a verseny?

Nagyon tetszett! Ez volt az első komolyabb versenyem, és nagyon jó éreztem magam.

Remélem, hamarosan újra asztalhoz ülhetünk!

Hogy értékelnéd a saját teljesítményedet?

A teljesítményem? Nem mutattam semmi extrát. Úgy játszottam, ahogy az adott szituációban éppen kellett. Bár eléggé korlátolt, hogy általában mindig nekem volt a legkevesebb zsetonom.

Szerinted mikor játszottál legjobban?

Én úgy érzem, a legjobban a döntőben játszottam. Az volt a cél, hogy benne legyek, és ha már eddig eljutottam, ne én legyek az első, aki kiesik. Mikor kezdtek kiesni az emberkék, én pedig maradtam, már úgy gondoltam, hogy kupa is kell!

Voltak-e holtpontok a döntő előtt, amikor úgy érezted, kieshetsz?

Talán az elődöntőben. Igen, ott már annyira rosszul álltam, hogy csak a szerencsének köszönhetem, hogy továbbjutottam.

Mondj pár szót a döntőről és az ottani ellenfelekről!

Jó érzés volt olyanokkal játszani, akik a "legjobbak". Tartottam attól, hogy a fél éves játéktapasztalatom kevés lesz, és ugye az sem volt elhanyagolható, hogy mindenki lényegesen jobb helyzetben volt, mint én. Voltak komoly csaták és úgy érzem sokat tanultam a többi játékostól.

Elégedett lennél hasonló eredménnyel a következő tornán is?

Persze, hogy elégedett, de bízok benne, hogy tudok én ettől többet is. Ha lesz alkalom, és mehetek, be is bizonyítom!