Végzős diákjaink már túlvannak az írásbeli érettségi vizsgákon, és már a szóbelikre készülnek. A búcsúzásról, a TEKÓ-s emlékekről kérdeztünk néhány negyedikes tanulót…

Tóth Titanilla (12.b): Hát ez az egész úgy kezdődött, hogy nem is a TEKÓ-ban akartam kikötni, csak mivel nem vettek fel a Garbaiba a rendvédelmire, így a TEKÓ mezgé maradt. Az első év teljesen úgy ment el, hogy sajnáltam , hogy ide jutottam és nem máshová, de ez második év eleje óta megváltozott, hiszen rengeteg barátom lett az osztályban és persze az osztályon kívül is. Szerintem nem sok iskola mondhatja el magáról, hogy a diákjai ennyire szeretik egymást mint itt a TEKÓ-ban. A tanárok is nagyon rendesek, főleg így negyedik évvégén az osztályzásban. A tanárok között is vannak kellemes csalódásaim, hiszen akit nem kedveltem még elsőben, mára már a kedvenceim között van. Itt szeretnék maradni szakképzésen, hiszen nem szívesen vennék búcsút az iskolától és a tanároktól még. Igaz a jól megszokott osztályközösség nagyobb része elmegy főiskolára vagy szakmát tanulni, de velük biztos fogjuk tartani a kapcsolatot. Akik meg itt maradnak, azokkal meg majd tovább boldogítjuk a tanárokat. De ha ezt egy mondattal kellene elmondani, hogy mit jelentett számomra ez a négy év: Minden szépet és jót! Ennél jobb négy évet elképzelni sem tudtam volna iskolás éveimnek!!!

Béres Árpád (12.a): Számomra nagyszerűek voltak a TEKÓ-s évek!!! Életre szóló barátságokat kötöttem, s nagyon fog hiányozni ez az osztály! Na és persze a nagyszerű osztályfőnökök is! Bátran állíthatom, hogy kellő előkészítést kaptam a nagybetűs ÉLET-hez! Köszönöm TEKÓ!

Kovács Anita (12.a): A TEKÓ gyermekként fogadott, s érettségizett felnőttként bocsát utunkra minket. Néhány igaz barátot és sok felejthetetlen emléket köszönhetek iskolámnak. A legtöbb élményt negyedikesként éltem át, miközben készültünk a szalagavatóra, ballagásra. Persze mindig emlékezni fogok osztálytársaimra, a legjobb tanárainkra, a kirándulásainkra, az elkövetett csínyekre. Mindig büszke leszek arra, hogy a Rákócziban végeztem!