2007. Október 12.-e. Annyira vártuk már ezt a napot. Iszonyú sok időt töltöttünk el készülődéssel, gyakorlással. Ami azt illeti, nagyon jó hangulatban teltek el a próbák. Sokat nevettünk. Persze kellő odafigyelést is adtunk hozzá. Azt nem mondom, hogy a próbákon nem voltak összetűzések, mert már az utolsókon nem is egy volt. Többen kezdték unni a dolgot, de ez bennünket kevésbé zavart. Mi „tökéleteset” akartunk, és lehet, hogy nem teljesen, de meg is lett az, amit akartunk, vagyis az első helyezés a mezgéseknél.

A nap elején megkaptuk az arcunkra a pecséteket. Nagyon örültünk annak, hogy a táncban annyira nem, de a feladatokban elsők között szerepeltünk. Jól éreztük magunkat. Volt itt minden, mint a jó búcsúban. Műbélbe kellett sarat tenni, és egy tálba átvinni egy vödörből. Liszt, tej, tojás, és hasonló fincsi, szemet gyönyörködtető dolgok hullottak Ritter Gréta osztálytársunkra, aki egy fejre erősített tűvel kidurrantotta a magasban lévő, alap-élelmiszerekkel dúsított lufikat. Cigány muzsikára roptuk a táncot, és pénzt gyűjtöttünk. A dekoratív, fuldokló „Pamela Andersonokat” kellett megmenteni a halál karmaiból. Nem is kell mondanom, hogy ezt David Hasselhoffok (a fiú főszecskák) hajtották végre. A mi főszecskánk, Détári Olivér volt itt a legügyesebb. Mindez egy videóval lett megkoronázva, amin a mostani mélyen tisztelt negyedikeseink régi gólyabálos próbáikat néztük meg. Ügyesek voltak, és viccesek.

Ettünk finom, tüzesen erős kis jutalomfalatokat is. Személyesen ötöt ettem meg. Kellett nekem…

Ami a jutalmat illeti, „pofára estünk”. Ez volt az az egy dolog, amiben nem számítottunk kitolásra. Az igazi tortát a vesztesek kapták meg, mi pedig egy szivacstortát kaptunk, ami tejszínhabbal volt beborítva. Végül is nem lett különösebb baj, mert a tejszínhab nem veszett kárba.

A diszkóban, ami este tizenegyig tartott kevesebben voltak, mint gondoltam, de az osztály javarésze lent volt a tornateremben, és táncolt. Nagyon elfáradtunk, mire hazaértünk.

Nekem ez a pénteki nap egy örömteli, örök emlék marad.

Kíváncsi leszek, hogy egy év múlva az új kis gólyák mivel fognak nekünk előrukkolni…