Hogy milyen volt a gólyabál? Hát az igazság az, hogy különös érzelmek kavarognak bennem. Talán azért, mert szervezőként vettem részt az egészben és így az ember másképp éli meg a dolgokat.  A gólyabált követő napokban kérdezgettük az embereket, hogy milyennek találták a péntek estét. Nem lepett minket egyes emberek véleménye…

Ha csak arra gondolok, hogy lebonyolításilag és szervezettségileg milyen volt, akkor azt kell mondjam, nagyon jóra sikerült. Mi úgy éreztük, akik létrehoztuk ezt az estét, hogy valóban egy nagy élmény volt a 12-esek számára, illetve a 9-esek számára egyaránt. Vegyes feladatokat válogattunk össze nekik. Pacsáltak és fürödtek jó sok trutyiban, buliztattuk őket, szóval jó volt a hangulat.

Én személy szerint az elején csak próbáltam azt mutatni, hogy minden oké, ez a várva várt esete, amikor a negyedikesek beavathatják az elsősöket. Félve indultam neki ennek az estének; vajon milyen lesz a visszhang. Nos, a vélemények megoszlottak, de meg kell mondjam eddig egy valakitől hallottam rosszat, ami igazából nem lepett meg minket.

Még el se kezdődött a gólyabál, még csak a hét elején jártunk, amikor kaptunk hideget-meleget rendesen. Hozzáteszem senkinek semmi baja nem volt semmilyen ötlettel addig. Elmondtuk, hogy varázsló jelmez, elmondtuk, hogy boszorkány jelmez, elmondtuk, hogy a főszecskáknak „Béváccs” jelmez. Eddig semmi probléma…mindenki felfogta ( legalábbis a gólyabál pillanatáig azt hittük).

Ezután jött a bevonuló zene megszabása. Találtunk egy nagyon vidám kis kínai dalocskát, amit az osztályoknak énekelniük kellett (volna). Elmondanám annak, aki nem volt ott, vagy nem hallotta, hogy mást nem igazán énekeltek benne mást, csak azt, hogy: ajíí ajííí ajííí ajííí. Nem értettük, hogy ebbe mi jelent olyan problémát. Nekünk is román dalt kellett anno énekelnünk, mégse lett semmi bajunk. Különben is, ezt egyedül a negyedikesek döntik el, lehet akármilyen pontpontpontpont is az a negyedikes, mi a szecskabálra készültünk. A szecskabál mire való? Tudtommal arra, hogy most az egyszer lehet szecskáztatni az elsősöket az évben. Mi próbáltunk kihasználni az alkalmat és minél jobb, minél nehezebb feladatokat kitalálni számukra. Megvolt. Többé-kevésbé sikerült teljesíteni a kérésünket.

Itt jön az a rész, amikor csak dicsérni tudom az osztályokat, hiszen nagyon ügyesek, nagyon leleményesek voltak a feladatok során, nagyon jól megoldották az összes feladatot. És a végére a koldulós feladattal egy igazán jó bulit tudtunk csapni pénzszerzés keretében. Azzal a feladattal mutatták meg igazán, hogy mennyire ide tartoznak közénk, hiszen minden TEKÓS ugyanezt a temperamentumot képviseli, mint amire akkor voltunk kíváncsiak. Legalább valamivel nem volt gond…

Utána megint kaptuk az agymosást. Mert mi az, hogy így a torta, és mi az, hogy úgy a torta. Kezdjük annál a résznél, hogy évek óta nem az első helyezett kapja a tortát.  3 évvel ezelőtt, mi, azaz a 9.c osztály nyertük meg az egész gólyabált, és mégsem mi kaptuk a tortát. És lásson csodát mindenki, azóta sincsenek rossz álmaink emiatt, azóta se vagyunk lelkileg megsérülve.

A torta témánál maradva: Még hetekkel a gólyabál előtt, már előre le lettünk oltva, hogy mi az, hogy megbundázzuk az eredményt, és sose az első hely kapja a tortát. Hát meg emellé jött a ruhaprobléma, meg a zene probléma (tisztelet a kivételnek, szerencsére csak az egyik osztálynak voltak nagyobb igényei a kelleténél). Na ugyebár, mindenki jól ismeri az általános emberi szokásokat. Itt jön életbe az a mondás, hogy: CSAK AZÉRT IS!

Persze, azért pici szívünk megenyhült ennyi búbánat hallatára, így minden osztály kapott tortát, hogy senkinek ne essék bántódása. Annyi különbséggel, hogy a három tortából kettő szivacsból, illetve homokból készült. Ehhez meg csak annyit fűznék hozzá; valakinek a torta volt a kívánsága… Azt nem mondta, milyen ízűt kér…

Tehát összegezve az egészet, nagyon jól éreztük magunkat, a buli is nagyon jóra sikeredett. Köszönjük azoknak az osztályoknak, akik lelkesen, szívüket, lelkület beleadva teljesítették előzményes feladataikat, jelmezeiket felhúzták, és semmi kikötésük nem volt semmi ellen. Ezért is szeretném kiemelni a 9.c osztályt, akik ugyan szintén szivacstortát kaptak, de ők voltak az este valódi győztesei, hiszen a jelmezük kifogástalanul jó volt, Pamela Andersonjuk is valóban dögös volt, David Hasselhoffjukról már ne is beszéljünk.

Akiknek / AKINEK nem tetszett a gólyabál, annak csak azt tudnám üzenni, hogy nekünk meg a hozzáállás nem!

Akiknek meg csak egyszerűen nem tetszett, mert úgy gondolják túl lapos volt, vagy túlságosan gagyi feladatokat találtunk ki, nekik csak szimplán sok szerencsét szeretnék kívánni, hátha ők majd jobban csinálják…

Én, 4-es szervező szemmel így láttam rá a problémákra. És, ami a legfontosabb: akinek nem inge, ne vegye magára!