"Remélem, aranyéremmel akarnak búcsúzni!"

Gezso  2008.01.21. 08:38

Molnár Csaba a Tekó jelenlegi edzője lehet az első ember a Rákóczi Kupa történetében, aki két jubileumi kupán is aranyérmet szerez (az első 2003-ban adatott meg). A mai napig sem edző, sem játékos nem érezhette még ezt az érzést. Beszélgetésünk során természetesen szóba kerültek a győzelmi esélyek, na és persze a csapat átalakulása, felkészítése az idei kupára.

Nagyjából elvégeztük azt a munkát, amit szerettünk volna. Voltak kisebb-nagyobb problémáink. Sérülések, tanulmányi versenyek, egyéb elfoglaltságok.

A mag megmaradt, ketten távoztak, de találtunk új embereket, akik reméljük, tudják pótolni őket.

Szerintem, neki kimarad a kupa, nem hiszem, hogy fel fog épülni. Rásérült, az előző sérülésére, de majd megpróbáljuk pótolni.

Józsival próbálkozunk. Éles meccsen nem hiszem, hogy fog játszani, de, ha nem találunk jobb embert, és Józsi vállalja a játékot, akkor nem fogom kihagyni a csapatból!

Nem találkozunk velük, csak a halasiakkal. Ellenük részt vettünk a diákolimpiai selejtezőn. Ott továbbjutottunk, igaz, elég vékonyka győzelmekkel – csak egy-két góllal tudtunk győzni. A vidékiekről nincs információnk.

Hát ezt nem tudom én sem, mert mikor például először játszottunk a Garbaival, úgy nézett ki, hogy az elején komolyan vették, és akkor is rugdostuk a gólokat. Azóta is találkoztunk párszor, és a végeredmény mindig a javunkra dőlt el. De ez csalóka, mert ahogy néztem, kicsit szórakozottak voltak a gyerekek. Lehet azért, mert én még komolyabban veszem, mint az ottani kolléga, de biztos fel fognak ők is pörögni, szóval az edzőmeccs nem mérvadó.

A későbbiekben mindenképpen, de a mostani kupán nem hiszem.

Aki utoljára játszik, annak mindig plusz motiváció a szereplés. Most úgy jött össze, hogy elég sok a végzős. Remélem, aranyéremmel akarnak búcsúzni!

Én elfogadom még a harmadik helyet is, bár ismerem a kollégák, ismerősök elvárásait a győzelmet illetően. De, ha reálisan vagyunk harmadikak, vagy negyedikek (bár az nagyon régen fordult elő), akkor azt is el tudom fogadni. Persze nem örülök neki, de elfogadom.

Még egyáltalán nem biztos, hogy a rendes lebonyolítási rendszer lesz. Lehet, hogy a tavalyi (beszélgetésünkkor még nem tudtuk, hogy a Pécs helyére sikerül-e találni másik csapatot. Azóta már kiderült, Szarvas érkezik – a Szerk.). Rengetegetgondolkodtam rajta, hogy nálunk mindig elvárás minden meccsen nyerni, de most már lehet, hogy én taktikázni fogok. Mi is úgy csináljuk, hogy a helyezés legyen a lényeg.

Ha megengedhetjük magunknak, akkor megtesszük, úgy hiszem. Kicsit rövid a padunk, tehát lehet, hogy megpróbálunk majd a kezdőcsapatból pihentetni néhány játékost.

A tavalyi kapusok maradtak. A problémám csupán annyi, hogy egyszer eldöntöm magamban, hogy elsőszámú kapus a „kis” Gerner, majd eldöntöm, hogy a „nagy” Gerner. Most éppen megint a „kicsit” az elsőszámú. Mindkettejüknek megvan az előnyük. Dani talán valamivel labda biztosabb, Rolin viszont látszik, hogy nagyon nyerni akar. Szóval még nem tudom, ki lesz a kezdő, de a Kupára eldöntöm.

Elég nagy a terhelés. Talán nem is lehet mindkét alkalommal csúcsformában lenni, bár két különböző tornáról van szó, hiszen a Diákolimpia futsal és teremfoci „keverék”. Majd meglátjuk.

Az országos döntő sportszakmai szempontból azért nívósabb, hiszen ott NB/1-es játékosok ellen játszhat az ember. Találkozhatnak egyesületekkel, mint a Zalaegerszeg, Fehérvár, Győri ETO. De mindkét torna örök élmény marad annak, aki részt vehet rajta.

Remélem, még vasárnap is játszunk a Diákolimpián, hiszen az lenne az igazi. Hétfőn pihenőnap lesz. Kedden tartunk egy rövid edzést, aztán elmegyünk a strandra, majd egy közös vacsorát tervezünk a csapattal. Szerdán lesz egy átmozgató edzés, csütörtökön pihenő, és aztán jöhet a Kupa! Az utolsó hét általában így telik, bár most több a pihenés, hiszen a Diákolimpia miatt ezt nem lehet máshogy megoldani; teljesen más jellegű edzéseket is kell végezni.

Fölfokozott a hangulat minden jubileumnál. A gyerekek is úgy készülnek rá. De van olyan osztály is, ahol a lányok külön műsorral készülnek. Tehát mindenki kicsit jobban várja ilyenkor a tornát, mint a „nem jubileumi” években.

Remélem, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan – mióta van a szurkolói csoport – ugyanazt a hangulatot tudják majd biztosítani!