"Elérhetünk messzire is"

Gezso  2009.01.21. 09:16

Próbálunk igazodni a Diákolimpia rendjéhez. Ez azt jelenti, hogy futsal labdával játszunk, megszűnik a bedobás, tehát csak rúgni lehet a labdát, minden pontrúgásnál öt méterre kell állni a védőnek és lehetőség van például időkérésre is. De a futsalos „halmozott szabálytalanságokra” vonatkozó büntetést nem alkalmazzuk. (A futsalban bizonyos mennyiségű szabálytalanság után a vétlen csapat büntetőket rúghat – a szerk.)

Igen, cserélődtek az emberek. Tavaly volt egy nagyon jó, komplett csapatunk. Úgy volt, hogy tavaly év végén többen távoznak, aztán mégis volt, aki maradt, volt, aki októberben érkezett vissza, de sajnos olyan is, aki éppen októberben távozott. Van sérültünk is, szóval még nagyon is kérdéses, hogy ki játszik majd és ki nem.

A diákolimpiai meccseken mondtam a gyerekeknek, hogy nem is emlékszem, mikor játszott egy csapat ennyire jól. Csak az a baj, hogy ez a játék nekünk sokszor nem tartott ki két-három meccsre, sőt, volt, hogy egy találkozón sem végig. Például egy negyven perces mérkőzésen csak huszonöt percig voltunk jók, és azt tapasztaltam, hogy fizikálisan kicsit le vagyunk maradva, ezért olyan csapatok is megszorongattak vagy megvertek minket, akik játékban semmivel sem voltak jobbak. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy van egy felmérő jellegű futás. Aki teljesíti, az átlépi a küszöböt és valószínűleg csapattag lesz, aki viszont nem, attól elbúcsúzunk.

Akkor marad az én szubjektív döntésem, de sajnos attól tartok, hogy nem fogja mindenki teljesíteni a feladatot.

Igen, így van. Sajnos tapasztaltam is azt, hogy mivel egyedül van, ezért nem mindig teljesít úgy, ahogy elvárom. Van, amikor szenzációsan teljesít, de van, amikor nem.

Igen, megy a harc! Volt, aki már harmadszor futotta a tesztet, nem sikerült neki, de láttam rajta, hogy nagyon küzdött.

Akik nincsenek szem előtt, azoktól nem tudom. De biztos, hogy a Szarvas megint jó lesz, akárcsak a külföldiek. Sepsiszentgyörgyön voltunk tavaly a Rákóczi Kupa után egy tornán, és ott is nagyon jók voltak és közülük sokan maradtak is a csapatban. A Garbai, pontosabban Vári Szabó mindig erős szokott lenni. Bár most a Diákolimpián megvertük őket, tudnak erősíteni majd néhány olyan játékossal, akik ott nem szerepelhettek, de a kupán játszhatnak.

Ők kiszámíthatatlanok. A Bibóval játszottunk a megyei selejtezőben, és az első meccsen vereséget szenvedtünk, csak a második találkozón sikerült kiharcolni a továbbjutást, éppen az ő csarnokukban. Ott edző-problémák voltak, több tanárral, testnevelővel is próbálkoztak, most éppen aktív futballista edzi őket. A Szilády esetében, bár nem az én dolgom, és nem is akarok beleszólni, de két részre van osztva az iskola csapata. Két külön edző van, és úgy néz ki, hogy nem tudnak a két részből egy igazi jó csapatot gyúrni, hanem külön utakon járnak.

Természetesen. Nálunk is zajlik valamilyen szintű utánpótlás nevelés, de a Sziládyban olyan ember is dolgozik, aki a KFC berkein belül is otthonosan mozog. Elszipkázzák a játékosokat és gyakorlatilag Vincze Attila kollégám évről-évre komplett csapatot visz oda. Ez persze egy jó dolog. Nekünk ugyan előnyünk nem származik belőle, de talán Kiskunhalas labdarúgásának igen.

Elérhetünk messzire is. Azért is találtam ki ezt a kis tesztet, mert kíváncsi voltam, hogy hány ember viseli el ezt a kínkeserves küzdelmet. Mert ha lefutják, akkor biztos vagyok benne, hogy ott is kiteszik a lelküket. Ha az idősebb, rutinos játékosok is képesek arra, hogy ezt megfussák, és a kupán is szívüket-lelküket kiteszik, akkor meg is nyerhetjük. Ha viszont erre nem képesek, akkor nem fogjuk tudni megnyerni.

Annyiban kedvezhet, hogy mi már jó rég óta ezzel a labdával készülünk. A Diákolimpián is ilyennel játszottunk, nézegettünk meccseket is. De nagyon sok minden van még, ami eldönthet egy tornát.

Például tavaly is hivatkoztam már arra, hogy sajnos „kicsik” vagyunk, még az idősebb játékosaink is azok, és jöhetnek olyan nagyobb darab emberkék, akik „végiggyalogolnak” rajtunk. Ezért fontos, hogy nekünk még többet kell futnunk, végig kell hajtanunk majd a teljes meccseket, különben előfordulhat, hogy nem leszünk sehol.

Azon vagyok, hogyha eljutunk a harmadik napra, amit egyébként nagyon remélek, akkor is tegyük oda magunkat. Emellett az is kell, hogy a vezéregyéniségeknek semmiképp sem szabad megijedniük.

Jöjjenek el minél többen és buzdítsák a csapatot!