Szkeptikusból a pazarba

Ági  2009.02.07. 19:47

Kicsit félve indultam el pénteken a 36. Rákóczi Kupa megnyitójára. Látva az idei csapatot, kicsit megszeppentem, hogy vajon a sok újonc miként fog teljesíteni, milyen alakítás várható a Tekós gárdától.

Na de nem is ez… lehangolt már az a tudat is, hogy évről évre kevesebben járunk el a mérkőzésekre, és mindent beleadva hallatjuk a hangunkat, ezzel buzdítva a játékosainkat. De tulajdonképpen nem csak mi, az összes iskola, az egész város mintha tenne magasról az egészre, már nem akkora ez az esemény. Kitudja miért, így van és kész.

A kupa előtt kaptuk az infót jobbról, balról, felülről és alulról, a többi csapat milyen játékot képvisel. Idén a Garbai sem annyira jó? Micsoda? Az utolsó reménysugár is szertefoszlott, hogy ez a kupa igazán döbbenetes meglepetéseket fog tartogatni.

Féltem. Vagy inkább elkeseredett voltam amiatt, talán egy kicsi választ el minket attól, hogy mindenidők egyik legrosszabb kupája következzék.

 

Elkezdődött. Ott ültem a Terminators tagokkal a lelátón, és örömmel nyugtáztam, hogy a 9.-es, illetve másodikos diákoknak ez igenis sokat jelent, ott voltak velünk, és szorgalmasan dalolták a Tekós-indulót és társait. Hát miért nem lógnak meg a kötelezően választható szabadidős foglalkozás alól? Mi történt a mai fiatalsággal? Szó mi szó, szépen megtelt a lelátó, nem csak az első meccsen, a második nap is hatalmas tombolás fogadta a csapatot, nem beszélve az új szurkolói tagokról, akik közel tíz évvel fiatalabbak voltak, mint mi, de be kell ismernünk, szégyenünkre, átvették az irányítást szurkolás terén. Ezúton gratulálok Dávid Géza kollégának a meglepetésszerű marketingfogáshoz, minthogy több lelkes drukker ajándékpólóban részesült. Ha így haladunk, pár év és szurkolóinknak járó díjat is osztogatunk a kupán! J

 

Nyitómeccs. Garbai- TEKÓ. Lássuk a medvét. Mit értek én a focihoz, de azért ez a meccs botrány volt. Hiába nyert a Garbai, nem volt jobb a Tekónál, és mivel a Tekó egyáltalán nem volt jó, így már le lehet vonni a következtetést...Viszont az a „garbais” vérmérséklet elérte a kellő hőfokot ahhoz, hogy hangulatilag barbár meccsnek titulálja a közönség. Nem baj, hát ez kell nekünk, az izgalom. Ha a játék nem is volt perfekt, legalább a hangulat legyen emelkedett. Most valljuk be, mi lenne velünk a Garbai nélkül?  Kell ez ide, fejelés, sörös dobozok dobálása. Ez a szenzáció, ezen csámcsogunk mi, begerjedt szurkolók.

 

Új játékosok? Mi lesz velünk? Ugyan, hát ők rúgják a gólokat, meg a Bogdán.

Meg a File. És persze ez magában nagyobb bámulat annál, hogy egyáltalán ezzel meg is nyertük a Bibó elleni meccset. A már évek óta elátkozott játékos – miszerint labdái sosem akartak begurulni a kapuba - most bizonyított. Hát erre a kupára merészkedjen valaki azt mondani, hogy unalmas!

 

De ez nem volt elég? Miért is lett volna? Se a csapatnak, se a szurkolóknak. A második nap, négy óra tájékában tudatosult bennünk, hogy még egy meccset végig kell bírnunk teli torokkal, a játékosoknak meg további energiával. A tagok, akik fél órával a meccs előtt a pályán fetrengtek, fájlalva sajgó, meghúzódott és lehorzsolt végtagjaikat, hatalmas dolgot vittek véghez. Megverték Kanizsát! Még így is. Gólszerző bizony File. Szokták volt mondani, minden kezdet nehéz, de ha az ember belejön, nincs megállj.

Miközben mi el voltunk már ásva a pénteki nap végén, sokaktól lehetett hallani: „az egyik legnagyobb esélyes a szerb csapat”. Hát csak volt. És egyszer minden szép álom véget ér…

 

El kell ismernem, tévedtem. Hogy minden idők legjobb Rákóczi Kupája volt ez a két nap, azt nem tudhatom, mert nem voltam ott mind a 36 eseményen, de mióta én az eszemet tudom jobb még sose volt. Vagy mégis, de engedjétek meg, hogy elfogult legyek…

 

És még nincs vége. Mi lesz velünk holnap? Lehet, rátör a vasárnapra a monotonitás, a szürke egyhangúság, de mi eleven rajongók ott leszünk, a focisták meg pláne, és bízva bízzuk, hogy lesz folytatás.