A csapatok értékelése

Gezso  2009.02.12. 09:44

Bár a helyezések sokszor önmagukért beszélnek, azért mi is készítettünk egy kis értékelést a kupán résztvevő tíz csapatról.

 

Vári Szabó: Sokan hitték úgy, meggyengült az „ipari”, ám a kritikus pillanatokban mindig össze tudták szedni magukat. Kétszer is jobbnak bizonyultak a Tekónál – igaz, csak hajszállal – így végképp jogosnak mondható a kupagyőzelem. Más kérdés, hogy a legerősebbnek tartott Sepsiszentgyörggyel nem kellett összemérniük erejüket.

Orosháza: A tavalyi mélyrepülés után óriásit léptek előre, és egyértelműen sikerként értékelik a második helyet. Ehhez szükségük volt egy adag szerencsére is, de sokat mondó az a tény is, hogy a szomabti nyolcas után vasárnap egy gólt sem kaptak a ’Szentgyörgytől.

Sepsiszentgyörgy: A torna toronymagas esélyese volt a romániai csapat, mégis bennük maradt a nagy lehetőség. Az elődöntőben talán túlságosan is a biztonságra törekedtek, de az is lehet, hogy az első két nap „kilőtték” magukat, hiszen az addig bombaerős csatársor vasárnap egyetlen találatot sem szerzett.

Kanizsa: Örök éremesélyesként ezúttal is volt sanszuk a vasárnapi meccsekhez, ám a Tekó megálljt parancsolt nekik a pótselejtezőben. Lehet, hogy az MTK-nál próbajátékon lévő Könyves Norberttel messzebbre juthattak volna, de ez már sosem derül ki.

Sárospatak: Az idei év egyik legkiszámíthatatlanabb csapata. Gólzáporos siker a Tekó ellen, majd vereség a Sziládytól. Megverték a Garbait, majd leikszeltek a Bibóval. A pótselejtezőben büntetőkkel maradtak alul, így maradt a „szokásos” hatodik hely, immáron tizedszer.

Szilády: A semmiből hozták vissza a Bibó elleni meccset, majd a ’Patak legyőzésével megnőtt a csapat étvágya. A Tekó elleni vereségtől függetlenül továbbjuthattak volna; sorsuk a saját kezükben volt. Az mindenesetre látható, hogy reálisak a következő évekre kitűzött éremszerzési álmok.

Gyöngyös: Tavaly óta sokat javult az északi csapat játéka, de ezúttal sem volt elég ahhoz, hogy továbbjussanak a csoportból. Az Orosháza elleni vereség gyakorlatilag döntő volt, szombaton már csak a csodában bízhattak, egészen a ’Szentgyörgy elleni méretes zakóig.

Bibó: A sorsolás nem kedvezett nekik, de Kárász Zsolt fiai becsülettel küzdöttek. Két döntetlent is elértek, igaz a Szilády ellen joggal érezhetik azt, hogy nyertes meccset adtak ikszre. Ha így folytatják a munkát, rövid időn belül komoly előrelépés várható.

Szarvas: Az egyik legszebb játékot mutató együttesnek semmi sem jött össze. Míg az ő támadásaiknál szinte minden „kifelé pattant”, addig az ellenfeleket még a szerencse is segítette. A békési csapat becsületére váljon, hogy már biztos kiesőként is hősiesen küzdöttek utolsó meccsükön, nem véltetlenül kapták meg a legsportszerűbb csapatnak járó díjat.

TEKÓ: A hazai csapat a kupa történelmének legnagyobb feltámadását mutatta. Molnár Csaba tanítványai kis híján „’Patakba” fulladtak, de szombati és vasárnapi játékuk alapján az aranyra is rászolgáltak volna! Rég örültünk ennyire harmadik helynek, de tény: ezúttal nagyon szépen csillog a bronz!