A Tekós csapat értékelése

Gezso  2009.02.16. 09:11

Bár egy csapatként küzdöttek – nem is akárhogyan – mi ezúttal is megnéztük, külön-külön mit nyújtottak a Tekós fiúk. Pozitív kép alakult ki bennünk.

 

Ács László: Hozzáállása és akarata végig példaértékű volt, sajnos eleinte játékban nem alkotott maradandót. Vasárnap viszont nagyon fontos gólt lőtt a Vári ellen, és mindkét hetes-párbajban magabiztos volt. Kistestvére személyében a következő tíz évre biztosítva van a szurkolói utánpótlás.

Bogdán Róbert: A gyengébb pénteki szereplés után nagyon felpörgött a szombati meccskre. Igazi vezére volt a csapatnak. Lelkesedése és higgadtsága tartást adott a védelemnek, a Szilády elleni bombagól pedig megkoronázása volt remek teljesítményének, melyet a nézők is elismertek a „Közönségdíjjal”.

Csordás Gergely: Újoncként jó benyomást keltett, a nyitó meccsen pedig gólt is szerzett. Váratlan cselei és kiemelkedő gyorsasága sok fejfájást okozott az ellenfelek védőinek. Nem kérdés, hogy jövőre az elsőszámú gólfelelős lehet.

File István: Csapatkapitányként jól viselte a rá nehezedő terhet. Remek cselek, pontos passzok jellemezték játékát, és végre gólok is! A csapat házi gólkirálya két győzelmet is hozott hidegvérével és pontosságával. A Nemes Márton-díj méltó birtokosa lett.

Gerner Roland: Pénteken két potyaízű gólt is kapott, de a szombati és vasárnapi produkciójára minden jelző kevés. Szédületes bravúrjaival tartotta életben a csapat reményeit. Az utolsó öt meccsen összesen két gólt kapott, és a hetes-párbajokban is megtette, amit lehet.

Pongrácz Dániel: Csordáshoz hasonlóan már az első meccsén gólt szerzett, a Szilády ellen pedig hamar megtörte a jeget. Az egész tornán jól mozgott, vasárnap pedig elévülhetetlen érdemeket szerzett a büntető-párbajokban, ahol elképesztő hidegvérrel értékesítette lövéseit.

Popán Tamás: A torna előtti sérülése miatt kevesebbet játszott, mint tervezték, de amikor pályán volt, hozta a tőle megszokott agresszív, megalkuvást nem tűrő játékot. Gólt nem szerzett, de a kritikus pillanatokban fontos tagja volt a csapatnak.

Rávai Dezső: Pénteken neki sem nagyon ment, szombaton pedig sokat pihent. Az elődöntőben kevés hiányzott, hogy fináléba lője a csapatot, de sportemberi kvalitásait hűen tükrözi, hogy a bronzmeccsen is oda mert állni, és be is vágta a sorsdöntő hetest.

Szűcs Patrik: Az újak közül talán tőle várták a legtöbbet, és nem is vallott szégyent. A védelemben magabiztos volt, néhány előretörése pedig alaposan felkavarta az „állóvizet”. A Bibó ellen győzelmet érő kiállítást harcolt ki. Jövőre kulcsjátékos válhat belőle!

Vadkerti-Tóth Attila: Túl sokat nem játszott, de ő sem lógott ki a sorból. Nagyon szeretett volna bizonyítani, ám sajnos gólt nem sikerült szereznie. Ezzel együtt a következő kupán is fontos szerep várhat rá, és reméljük, ott már az eredményességgel sem lesz gond.

Molnár Csaba (edző): A pénteki napon vesztes állásoknál is próbálta menteni a menthetőt. Néhány döntése be is vált, ám akadtak kevésbé jól sikerültek is, például a Gerner Popán csere. Az viszont pedagógiai érzékének magas fokát fejezi ki, hogy fel tudta rázni a fiúkat a hátralévő két napra! Az pedig, hogy Rávai Dezsővel „újrarúgatta” a büntetőt a bronzmeccsen… megfelelő jelzők híján csak annyit: ezt a döntést a világ bármely edzője nehezen hozta volna meg. A tanár úr viszont bízott játékosában, döntésével feltette az i-re a pontot! Hogy kicsit előre is tekintsünk: remekül építette be a fiatalokat, akik megfelelő társakkal kiegészülve jövőre (is) aranyesélyes csapatot alkothatnak!