Kérlek, értékeld az idei kupát.

 Nagyon csalódott vagyok, de nem csak én, hanem a gyerekek is. Megcéloztuk, hogy szeretnénk vasárnap is játszani, amire volt is esélyünk. Három meccset kapott gól nélkül lehoztunk, így még a Szilády elleni súlyosnak mondható vereség is belefért. Az elődöntőbe jutásért sajnos egy szerencsétlen gólt kaptunk, ami talán a koncentráció hiányának tudható be. Viszont végig csapatként működtünk, ennek örülök is. Nem voltak kiemelkedő játékosok, akik a hátukon vitték a csapatot. Pontosabban a kapusunk hozott nekünk mérkőzéseket. A védekezésünkkel nem volt probléma, amiből természetesen a csatárok is kivették a részüket. Sajnos ennyi jött most ki, amit nagyon sajnálok, mert volt reális esélyünk a továbbjutásra.

 Talán a Szilády elleni találkozót leszámítva minden összecsapáson volt meccslabdánk, valamiért mégis megremegtek a lábak. Ez minek tudható be?

 Még a Szilády ellen is volt, hiszen az elején kapufát lőttünk. Sok emberben benne maradt, amit tud, többen csak a valós tudásuk felét hozták. Ez nem jelenti azt, hogy nem küzdöttek, de sajnos leblokkoltak. Az idősek is hiába rutinosak, nem játszottak még ilyen környezetben, ilyen közönség előtt. Idén a vidéki meccseinken valamiért sokkal könnyedebben játszottunk.

 Milyennek láttad a többi csapatot, illetve a kupa egészét?

 A kollégákkal beszélgettük, hogy az utóbbi évek egyik legszínvonalasabb tornája volt. Nagyon kiegyensúlyozott mérkőzések és jó csapatok voltak. Láttunk olyan dolgokat a játékban is, amelyekre mostanában nem volt példa. Látszik, hogy többen most már kifejezetten erre a tornára is készülnek, nem csak eljönnek és buliznak egy jót. Annyira komoly a rangja, hogy felér egy diákolimpiai versenysorozat helyosztóival.

 A csoportmérkőzések során a „B” csoportban több, mint kétszer annyi gól esett, mint a miénkben és három csapat került be onnan a négy közé. Lehet azt mondani, hogy a támadó foci nyert?

 A tendenciát nézve, a támadó foci dominál. Persze mi is támadhattunk volna ész nélkül és lehettek volna gólzáporos meccseink, de akkor valószínű, hogy a gólok nagy részét mi kaptuk volna. Meg is mutatkozott, hogy az ellenfeleknek szinte csak akkor voltak ellenünk helyzetei, amikor kicsit kinyíltunk. Erről mondtam, hogy a Dani hozott nekünk mérkőzéseket. De ez a keret inkább erre a taktikára volt alkalmas; a stabil védekezésünk ellen túl sok helyzetet nem dolgoztak ki az ellenfelek. A támadójátékunk azonban sajnos gyengére sikeredett.

 Milyen esélyeink lehetnek jövőre úgy, hogy jelenleg bizonytalan ki megy, és ki marad?

 Próbálom már ettől a hónaptól a kisebbeket is erőltetni, mérkőzéseket játszani velük. Ha esetleg maradna három-négy ember, akkor lehet, hogy azt csinálnánk, mint a Szarvas, hogy az alapcsapat játszana a meccs nagy részében és ritkábban cserélgetnénk.

 Kicsit elvonatkoztatva a mostani kupától, az idei volt a 10. éved edzőként, mit jelent számodra ez a jubileum?

 Ez az egész egy nagyon szép dolog, rengeteg élménnyel, pozitívval és negatívval egyaránt. Ezt a kupát belengi egy olyan hangulat, amit nem lehet elmondani. Az elődeink is évről-évre itt vannak, nézik a meccseket, tanácsokat adnak. Sajnos az elmúlt évek nem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna. Az utóbbi idők legjobb csapata lehetett volna a mostani, sajnos nem úgy jött össze. De ezután is próbálkozni és küzdeni fogunk!